N.W.Arot's world

Drága Olvasóim! Mint ahogy azt ígértem, elkészült az új novellám. :) Vroen király egy különös éjszakájáról esik szó benne. Remélem, tetszeni fog Nektek! :) Jó olvasást! Vroen Lindiumdall A régi-új király estje - Felség! - Felség! - Gratulálunk, Felség! - Éljen soká a király! Vroe majd’ megbolondult a sok jókívánságtól és a sorozatos éljenzésektől. –Ha még egyszer gratulálnak, én leszek az első király, aki a saját kardjába dől a koronázása éjjelén… Liam, aki a királytrónusa mellett állt fekete harci viseletében. – A testőröd vagyok. Csúnya lenne az a verekedés, amikor megakadályozom ezt a kísérletedet – a Sárkány elmosolyodott. – Ha meg nem sértelek… Felség… de szerintem teljesen jogos a sok gratuláció. Gondolj bele! Mire Quentriának végre új, törvényes királya lett… Ebben sajnos volt igazság. Vroen viszonylag fiatalon, alig tizenhat évesen túlesett a Hercegi próbákon, így készen állt az uralkodásra – legalábbis nagyjából. Apja halála után a virkolikik koro...

Kedves Olvasóim! Olyan régen készítettem karakterjellemzést, nem igaz? :) Ben óta egy darab sem készült... Na, de most! :) Köszöntsétek Quentria királyát! Nem, most az egyszer nem kell meghajolnotok. :) Idézzük csak fel a Virkoliki mesék első kötetéből, hogy is néz ki Quentria királya: Zorgánál majd’ egy fejjel magasabb, és jóval izmosabb férfi, kinek már a járása is tiszteletet parancsolt. Hosszú, koromfekete haja volt, ami vékony fonatokban derekáig ért, hullámzott léptei ütemére. A virkolikik közül egyedül neki lehetett ennyi fonat a hajában. Ugye? Vroen a Lindiumdall-család utolsó élő tagja (persze az Élettől kapott fián, Dominicon kívül), nem kis teherrel a vállán. Az uralkodás ugyanis nem játék. Miután atyja, Vrollen Halál mellé szegődött útitársul, ő lett Quentria nem hivatalos uralkodója (a Hercegi próbák teljesítése feljogosította őt erre, és a nép is imádta az első pillanattól). Később a Larthen (a Király Kardja) magához hívta, így, mikor megtalálta, hivatalo...

Kedves Olvasóim!  Kicsit sűrű volt az elmúlt időszak. Olyan sok dolog történt, és annyira nehéz volt kezelni, hogy az jóformán el sem mondható. Nem is tudom, hol kezdjem. Megpróbálom az elején. A születésnapom másnapján megadatott, hogy az én lelkem egyik napsugara, az én kedvencem, Tor egyik hátsó lába feladta a szolgálatot, legalábbis szünetet igényelt. Így kiskutyám bal hátsó lába TPLO-s (térdkeresztszalag-szakadásos) lett, amit múlt hét csütörtökön sikerült is megműteni. Egy remek állatorvosi rendelő szuper orvosai voltak a segítségünkre, és azóta is a rendelkezésünkre állnak mindenben. Kiskutyám köszöni szépen, megvan, nem sír, nem nyavalyog, gyógyul, és tűri a sorsát, az, hogy most mozgásszünet van... na, azt nehezen viseli. De most kényszerszünet van tűrni kell a sorsát. És itt van mindig bosszantó gazdája, aki igyekszik korrigálni az eseményeket... tehát együtt vagyunk brutálisan lusták, amin szívünk egyetlen hős férfija nagyon sokszor kikacag, de mindenesetre élve...