N.W.Arot's world

Szép napot mindenkinek! Azt hittem, ma még csak időm sem lesz írni, de bevallom, megszerettem a blogolást. Eddig is írtam blogokat, de ez valamiért a szívemhez nőtt.  Amint azt a tegnapi bejegyzésemben említettem, eljött a pillanat, hogy meséljek a virkolikikről.  Nos, bevallom, eleinte egy egyszerű, komplikációmentes vámpírmesével akartam előrukkolni. Szeretem az ilyen stílusú történeteket. Nagyon sok író nagyon érdekes szemszögből fogta meg az éjszaka teremtményeinek világát, de, ha őszinte akarok lenni, meguntam. Ekkortájt találkoztam egy kedves kolléganőm javaslatára Cassandra Clare regényeivel. Ő árnyvadászokról írt, és ír eszméletlen iramban, alig bírom tartani vele a lépést, mire elolvasom az egyik könyvét szinte már ki is jön a legfrissebb. Távolról is az egyik mesteremnek neveztem ki. És, hogy mit imádok a legjobban a könyveiben?  MERT VALAMI ÚJAT ALKOTNI.  A régi formájára ugyan, démonvadászok már régóta vannak a regényekben, ilyen-olyan form...

Kedves Olvasóim!  Remélem, a hétvégétek szuper volt, volt időtök feltöltődni és kiélvezni ezt a csodálatos időjárást! Végre tavaszodik! Én a kis családommal kirándultam, ettünk sok finomat, főztünk, nevettünk... nem tudok panaszkodni, továbbra is imádom az életemet! Ma azonban újra a munka vár, ismét bele kell vetnem magam a feladatok tengerében. Hétvégén rájöttem, hogy az sosem baj, ha több lábon állok. Így hát komoly döntéseket hoztam.  Találtam két roppant érdekes novellaíró pályázatot, és úgy döntöttem, hogy bizony indulok mindkettőn. Túl sokat nem szeretnék mesélni róluk, csak, amikor már esetleg eredménye is lesz. :) De remélem, szurkoltok nekem!  Mindemellett folytatom az Az elvesztett gyermekek kiadási programját is. Jöttek új, friss ötletek, hogyan juthatok közelebb a célhoz, sok emberrel kell kapcsolatba kerülnöm, de remélem, minden jól fog alakulni! Én továbbra is mindent megteszek az ügy érdekében!  Azt se felejtsük el, hogy ...

Kedves Mindenki! Gyakran érezzük azt, hogy egy dal a szívünkből szól, kifejezi mindazt, amit érzünk... ez egy csodálatos, mégis furcsa érzés... Velem tegnap valami hasonló történt. Ti még nem tudjátok, de az Az elvesztett gyermekek című regényemben részt veszünk egy virkoliki temetési ceremónián. Az ő temetéseik kicsit mások, mint a mieink. Nem temetnek el halottakat. Nem is tárolják hamvaikat urnákban. Az ő temetési rituáléjuk kicsit más. Engedjétek meg, hogy erről meséljek Nektek! A virkolikik az elhunyt maradványait egy fából készült hatalmas lapra helyezik, szalmára fektetik. A nagy lap négy sarkánál egy-egy fekete gömb lebeg, próbál az ég felé törni. Ezeknek a gömböknek a nevét regényemben olvasni fogjátok (maradjon valami a képzeletnek is), a Tudók készítik őket, valami olyan varázslattal, amiről még most nem tudunk semmit. Később fogunk! ;) A virkoliki nők énekelnek az ősi nyelven, a férfiak harci öltözetben tisztelik meg a holtat, és fáklyákkal világítják ...

Sziasztok!  Remélem, nektek közel sem volt akkora kihívás kibújni az ágyból, mint nekem! Ha mégis, semmi pánik! Csütörtök van! Ebben tudjátok mi az egyetlen nagyon szuper? Az, hogy mindjárt itt a hétvége! :)  Az Az elvesztett gyermekek már kiadóknál várja a szakértők kritikáit és az esélyt, hogy a Ti könyvespolcaitokra is felkerülhessen.  Ha minden jól alakul, a közeljövőben megkezdődik az angolra fordítási projekt is, hogy még több emberhez juthasson el!  A munka azonban nem áll meg! Mindamellett, hogy jelenleg a második kötet vázlatát írogatom, most tanulok. Mivel ehhez a történethez szakmai tudásra is szükségem lesz, leginkább kriminológiai, viktimológiai és jogi ismeretekre. Igen, jól sejtitek, ez azt jelenti, hogy az emberek világában is járunk majd, és egy gyilkosságsorozatot is fel kell derítenünk.  A krimi világa nagyon közel áll a szívemhez. Már rég óta nagy rajongója vagyok a kriminológiának, de most úgy döntöttem, komolyabban belem...

Kedves Mindenki! A tegnapi és tegnapelőtti napom nagy részét arra szántam, hogy kiadókat kutattam, és kéziratokkal bombáztam a nevesebbnél nevesebb cégeket. Gondoltam megosztom veletek észrevételeimet, hiszen egyrészt ez is a könyvem történetéhez kapcsolódik, másrészt lehet, hogy később valaki hasznosnak fogja találni.  Elsősorban azt kellett eldöntenem, hogy hogyan is szeretném kiadatni a regényemet: könyvkiadónál, vagy self-publishing kiadónál. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya (ebbe mélyebben nem szeretnék belemenni, akit komolyabban érdekel a téma, keressen fel bátran,  történetemhez nem függ túl szorosan a kettő közti különbség). Én úgy döntöttem, hogy nem tehetem meg jelenleg, hogy sok-sok pénzt költsek, így a kiadót jelöltem meg elsődleges célnak.  Ebben a döntésemben elég keményen benne volt az is, hogy a legnagyobb példaképem sem önköltséges kiadónál próbálkozott először, és bizony ez engem is nagyon motivál. Ha meging a hitem, mindig rá ...

Kedves olvasók! Még csak kedd van, de én már most rengeteg dologgal foglalkoztam! :D Remélem, a Ti hetetek is eredményes és csodálatos!   Tegnap befejeztem a regényem kéziratának javítását és bővítését, eljött a perc, hogy azt mondjam, életem első regénye KÉSZEN VAN! Ez hihetetlenül jó érzés!   Most jön a neheze! :) Ideje a kiadók figyelmét is felhívni magamra! Tegnap óta kutatom az olyan cégeket, akik fantasy-regények kiadásával is foglalkoznak. Ma már két helyre el is küldtem az első körös próbálkozásomat. Akármilyen hihetetlen, ez valójában bátorságpróba volt számomra. :D Próba szerencse!  A többi helyre is el fogom küldeni e-mailben is és terveim szerint nyomtatott formában is. Ki kell tartani, és én büszkén harcolok az álmaimért.  Szurkoljatok! Legyetek jók és olvassátok addig is könyvem, Az elvesztett gyermekek első hat fejezetét! Legyen csodás napotok!  N.W.A.

Kedves Olvasó(k)! Remélem, mindenki kipihente magát a hétvégén! Én végre feltöltődtem. Az elmúlt hét rengeteg dolgot hozott nekem, és bizony néha szükség van egy kis áramszünetre.  Nos, most, felfrissülve folytatni kell a munkát! Nekem, személy szerint a regényem javítását. Az utolsó pár fejezet még rám vár. Igazából nem tudom, tapasztalta-e ezt már bárki is, de a legfurcsább érzés a világon az, amikor a saját történetedet olvasod és javítgatod. Az egyik legcsodálatosabb érzés! Főleg, amikor még te magad is képes vagy izgulni a mese közben. Velem ez van és ez tökéletes igazolás nekem arra, hogy igenis jó úton járok. Ha én tudom szeretni azt, amit leírtam, akkor valószínűleg Ti is! :)  Most, hogy egy kicsit rákészültem, neki is esek a dolognak. A többit utána mesélem el. Legyen csodás hetetek!  N.W.A.

Ahogy azt már több helyen is lehetett olvasni, én jó ideje eldöntöttem, hogy írni akarok. Ha őszinte szeretnék lenni, szerintem nem is tudnék igazán soha mással foglalkozni.  Nem feledem azt a napot, amikor az első regényemet végigolvastam. Tíz éves voltam. És bizony, mint a generációmban sokakat, Rowling Harry Potter és a Bölcsek köve című meséje volt az, ami ennyire magával ragadott. Én is a baglyot vártam az ablakban nap-nap után, mikor úgy döntöttem, hogy én is szeretnék alkotni egy világot, ami csak az enyém. Az évek során sok dolog történt velem, ami segített felépíteni azt, amit utána papírra vethettem. Több karakterem is már nem csak pár hónapja az életem része. Zorga például már a kezdetek-kezdete óta a fejemben volt, és mindig megnyugtatott. Igazából ő volt az én őrangyalom. :) Ben viszont az egyik legújabb szereplőm, őt ugyanis a két legjobb barátom tiszteletére írtam bele a könyvbe. A világ maga a kezdetek kezdetén nem így nézett ki. Eleinte az volt a terv, h...

Kedves Olvasó! Először is szeretném megköszönni, hogy időt szakítasz oldalam megtekintésére! Remélem, sok örömödet leled majd a világomban! A nevem N.W.Arot, és épp álmot valósítok meg. Az álmom pedig íróvá válni. :) Blogomban szeretném az ezzel járó tapasztalataimat és érzéseimet megosztani. Remélem, eljön a nap, amikor már kezedben foghatod az első regényemet, és utána sorra a többit is! Kellemes kirándulást a világomban! :) N.W.A