N.W.Arot's world

Szép napot Mindenkinek! Ahogy azt a Facebook-oldalamon is írtam, most gyakorlásba kezdtem. :) Mivel most nincs sok időm a regényemmel foglalkozni, kókányolni pedig nem szeretnék, olyan gyakorlatokat csinálok, amik szinten tartanak. Mindenhol azt olvasni, hogy olvasson, aki írni akar, minél többet. Én igyekszem. És az jutott eszembe, hogy az olvasott történetek alapján rövidebb novellákat írok - próbálgatom, hogy megy-e. :) Több témába is beleláthatok is, és ezek legalább akkora kihívást jelentenek, mint maga a regényírás. :) Jelenleg W. Bruce Camerontól olvasom az Egy kutya hazatér című regényt, ez alapján készült a saját novellám, amihez kiskutyámat használtam fel, mint főhős. Na, de ne is beszéljek tovább, nemde? Átadom a stafétát kedvencemnek. Jó olvasást nektek! Séta az erdőben Na, végre! Végre idő van! Már nagyon mehetnék… Vár az erdő, a szagok, a móka, a játék! És pisilnem is kell… Végre megyünk sétálni! Gazdi leakasztotta a helyéről a pórázt és a hámot. Klikk. C...

"Az ajtó kicsapódott, és egy magas, vérvörös hajú, sápadt, fehér, kigombolt inges férfi lépett be meglepetten – Mi a Halál…  - Semmi baj, Anzen! – intette le Vroen az értetlenkedőt. – Zorga! Elég lesz." (Virkoliki mesék 1. - 2. fejezet: A Virágváros kapujában) Anzen a Pharrellin nemesi klán tagja, akik Quentria északi területeit irányítják. A Pharrellin család erre mérhetetlenül büszke.  Anzen a család hatodik gyermeke. Mivel ő volt a legfiatalabb, mire ő érkezett, jóformán minden feladatra megvolt a következő felelős, minden testvére ki lett nevezve valamire (az egyikük apjukat fogja követni, másikuk fegyvermester lett, harmadik a seregeket irányítja, stb.). Neki nem maradt feladat.  Nem csak ebben különbözött fivéreitől és nővéreitől - családjával ellentétben Anzen nem volt gőgös, hirtelen haragú, sem pedig agresszív. Épp ellenkezőleg! Anzen maga volt a megtestesült nyugalom, megfontoltság, alaposság.  Mivel jóformán semmilyen feladatot nem sz...

Kellemes őszi napot Mindenkinek! Végre elkészült a legújabb novellám, a Falevélre írt álmok! :) Nagy öröm ez nekem, hiszen ez az első történet, amit anyaként írtam, és (persze) ez az első, amit a gyermekemnek ajánlok. :) Bár nem mostanában fogja elolvasni. :)  Remélem, Nektek is tetszeni fog ez a kis könnyed, kedves mese, aminek egyébként Zorga lett a főhőse. :) Hogy miért? Szerintem hamar rájöttök. :) Jó olvasást!  Falevélre írt álmok - Eljött az alvásideje! – mondta Anyu egy hatalmas ásítással megtoldva. Z nem örült túlzottan a hírnek. Ha rajta múlott volna, akkor inkább egész éjszaka ébren lett volna. – Ne, Anyu, csak még egy mesét! - Édesem, már három mesén vagyunk túl… - Kérlek! – a gyerkőc bevetette a legyőzhetetlen fegyverét: a hatalmas, csillogó szemeit. Anyu felnevetett. – Manó, nagyon hosszú volt ez a nap! Nézd meg Torát, már rég alszik. Elmondod, mi a baj? Miért nem akarsz aludni? A gyermek átkarolta a mellette szundikáló kutyusa nyakát. Sz...

Kedves Olvasóim! Nagy örömmel hozom Nektek ezen a szép, nyárias délutánon legújabb novellámat, Zorga kis történetét. Hogyan került Jasmine mellé? És mit szólt ehhez Vroen? Mi is az a Thillantill? Ezekre mind választ kaptok rövid kis mesémből. :) Jó szórakozást kívánok hozzá! :)  Zorga Egy új kezdet - Mocsok… Gusztustalan mocsok – morgolódott magában Zorga. – Még jó, hogy a kezeim mindent tisztára mosnak. A virkoliki épp Liam egyik gyakorló lándzsáját fényesítette, amire mintha a világ összes mocska ráragadt volna. - Csak tudnám, hova szurkált ezzel a vacakkal ez a fazon… - a gondolatra megborzongott. – Nem, nem akarom tudni… A harcos a szabad ég alatt takarított a közeli kis csermely partján. Entolxit városa néha még most is túlzsúfolt volt számára. Gyermekkori otthona sokkal kisebb, csendesebb, békésebb volt. Ott tanulta meg, hogy fegyvert csak folyó víz partján szabad tisztítani. Mosd a vért a folyó vízbe, fiam! Ha ezt megteszed, azok, akiket Halál mellé...

Kedves Olvasóim! Az elmúlt időszakban kicsit elszontyolodtam. Nem akartam, de megtettem, és ezt be kell ismernem.  Ma, hosszú idő óta először újra voltunk Visegrádon és Pilismaróton (életem párjának szüleinek nagyon köszönöm az élményt ezúton is, hiszen remek volt), és mintha a hely varázsa végre levette volna a szívemről azt a borzalmas nyomást, ami hetek óta bántott. Immáron (lassan számát sem tudom, hányadik alkalommal) újra elutasítást kapott a Virkoliki mesék.  Ez nem azért fáj, mert úgy érzem, hogy a történetem rossz-mert nem. Inkább csak még nem látták meg a fantáziát benne. De elkeserített. Nagyon. Borzalmasan. Éppen ezért számot szeretnék vetni, miért is pont az írás mellett akarok voksolni, mint létem hivatása, álmaim netovábbja, az egyik legfőbb ok, amiért világra jöttem. Mivel a legjobb módja ennek (is!) az írás, gondoltam alkotok egy szuper blogtémát ebből Nektek. :) Jó olvasást, remélem, nem az unalmas énemet látjátok majd ebben. :) Mesém a hol vol...

Hogy ki is Zorga? Szerintem a Virkoliki mesék egyik legérdekesebb karaktere. Nagyon bánom, hogy nem mehetek bele részletesen mindenbe, ami vele kapcsolatos, de remélem, hisztek nekem. :) Szerintem ez után a rövid kis leírás után Ti is úgy érzitek majd, hogy igazam van. "Magas volt, élénkzöld szemekkel, kecskeszakállal. Derekáig érő világosbarna, raszta fürtjeibe különböző medálok voltak fűzve. Füleinél egy-egy tincs nem raszta, hanem fonott volt, ezeket hátul fogta össze egy pici dobókéssel. Kezeit lezseren zsebre téve, lomhán, enyhén görbe háttal ballagott. Szemei táskásak voltak a fáradtságtól. Ezt alátámasztva nyújtózott egyet." (N.W.Arot- Virkoliki mesék: Jasmine Starenheart és az elvesztett gyermekek) Zorgának nem volt egyszerű gyermekkora. Ez valójában nagyon gyermeteg kifejezés... Quentria déli területéről származik, egy kis határőr faluban nevelkedett a szüleivel és a húgával. Boldog, lelkes, tipikus szuperbátyó volt, aki imádott minden éjs...