Zorga- Egy új kezdet (novella)

Kedves Olvasóim!

Nagy örömmel hozom Nektek ezen a szép, nyárias délutánon legújabb novellámat, Zorga kis történetét. Hogyan került Jasmine mellé? És mit szólt ehhez Vroen? Mi is az a Thillantill? Ezekre mind választ kaptok rövid kis mesémből. :) Jó szórakozást kívánok hozzá! :) 

Zorga

Egy új kezdet

- Mocsok… Gusztustalan mocsok – morgolódott magában Zorga. – Még jó, hogy a kezeim mindent tisztára mosnak.

A virkoliki épp Liam egyik gyakorló lándzsáját fényesítette, amire mintha a világ összes mocska ráragadt volna.

- Csak tudnám, hova szurkált ezzel a vacakkal ez a fazon… - a gondolatra megborzongott. – Nem, nem akarom tudni…

A harcos a szabad ég alatt takarított a közeli kis csermely partján. Entolxit városa néha még most is túlzsúfolt volt számára. Gyermekkori otthona sokkal kisebb, csendesebb, békésebb volt. Ott tanulta meg, hogy fegyvert csak folyó víz partján szabad tisztítani.

Mosd a vért a folyó vízbe, fiam! Ha ezt megteszed, azok, akiket Halál mellé küldtél, mind a világ körforgásának részesei lesznek a víz által – mondta az apja egykor. Mivel ő már nem élt, az ő tanítása Zorga számára szent és sérthetetlen volt. Épp ezért – bár hiába nem engedték a vár szabályai- minden napfelkeltekor, mikor J és Liam elmentek lepihenni, kiült ide, és itt tisztogatta az ifjú testvérpár edzőfelszerelését.

Vajon mit szólt volna az apja, ha megtudja, hogy a trónörökös jegyesének fegyverét tisztítgatja? Zorgának ez gyakran megfordult a fejében. Néha úgy sejtette, szülei büszkék lennének rá. Még a múltja ellenére is.

A kecskeszakállas férfi felnézett a csillagos égre.

Mit nem adnék érte, ha megbocsátanátok nekem egyszer… képtelenség, tudom, de olyan boldog lennék…

- Zorga! – egy fiatal tanonc sietett oda hozzá lihegve. – Bocsáss meg, de Jasmine úrnő hív téged.

A virkoliki felhúzta a szemöldökét. – Nem tud aludni?

A gyermek zavarba esett. – Ezt nem tudom… Szerintem nem…

- És én mit tehetnék?

- Liam úr és Jasmine úrnő a gyakorlófegyvereket kéri – felelte a fiú.

Zorga a maga lezserségével felállt, leporolta nadrágját, nagyot nyújtózott, majd felkapta a fegyvereket, amiket tisztára mosott. – Akkor hát, indulás.

Nem sokkal később a virkoliki már J és Liam kedvenc edzőterén volt. A fiatal testvérpár lelkesen vihorászott valamin.

Biztos, hogy ezek egyszerű testvérek, nem pedig összeragadt ikrek?

- Uram, asszonyom – hajolt meg előttük Zorga. – Elnézést a késésért, sok a munka a fegyverekkel…

- Nem vagyok asszony – mosolygott J.

Zorga megtorpant. – Parancsol?

- Még nem vagyok asszony, Zorga – ismételte meg a nő. – Menyasszony vagyok, nem pedig…

- Bocsánat, hölgyem!

Liam felnevetett – Miért szívod a vérét, hugi? – kérdezte vidáman a férfi. – Hogy hívjon, menyasszonyom? Akkor meg azzal lenne a baj.

- Csak szerettem volna pontosítani – mosolygott J azon a kedves hangján, amit Zorga annyira szeretett. Különös, gondolta magában, hogy egy idegen hangja milyen könnyen otthont jelenthet nekünk. Márpedig Zorga számára J hangja magát az otthont, a békességet jelentette.

J meseszép volt. Fiatal, kedves, barátságos, illedelmes, kitartó, és nagyon ügyes kardforgató. Nők közül is az egyik legkiemelkedőbb.

Liam ezzel szemben maga a férfierő megtestesülése volt. Bár még fiatal volt, látszott, hogy több harcon is túl van már, több csatát is megnyert, több tapasztalata van, mint bárkinek itt, Entolxitban. Majdnem két fejjel magasabb volt húgánál, de legalább ennyivel jobban óvta is a nőt. Zorga soha nem mehetett túl közel J-hez, ahogy senki más sem. Liam, mint egy megveszekedett farkas, Jasmine körül járt-kelt egész éjjel, és óvta őt mindentől és mindenkitől. Zorga úgy sejtette, ezt nagyon is jól teszi. Jasmine nemcsak Erdeer-ben értékes virkoliki, hanem itt is. Ráadásul Vroen menyasszonyaként hamarosan ő lesz Quentria első számú nője. Mint bátyja, Liam kötelességének érzi, hogy biztonságban tudja az ország jövőjét. Zorga teljesen megértette, ezt, és tiszteletben tartotta, mindemellett igyekezett segíteni a férfit.

- Semmi baj, uram, Jasmine úrnőnek igaza van – mosolygott a kecskeszakállas férfi.

- Nem kell mindig egyetértened vele – biztosította a mosolygós virkoliki a szolgát. – Ez nem tartozik a munkaköri leírásodba, nemde?

Zorga kedvesen biccentett egyet Liam felé. – Biztosíthatom, uram, hogy abban a pillanatban, amint nem értek egyet az úrnővel, azonnal szóvá teszem. Nem kenyerem a hazugság, vagy a képmutatás. Előbb viselem el az ostort.

A raszta virkoliki alázatosan meghajolt, majd arrébb ment. A gyakorlópályát fel kellett szerelni az edzéshez – a szalmabábukat ki kellett tömni, a céltáblákat meg kellett igazítani, a fegyvereket a helyükre kellett tenni. Zorga az elmúlt hónapokban ezeket szinte minden éjjel újra és újra megtette, hiszen a Starenheart testvérpár előszeretettel edzett akár egész éjjel – vagy, mint most is- nappalok nappalán. Ez azonban a szolgálót nemcsak nem zavarta, igazán kedvelte a két virkoliki társaságát. Sohasem lekezelően, vagy elítélően bántak vele. Pedig, ha tudták volna, ki is ő, és miket tett…

Furcsa zaj csapta meg Zorga fülét. Mintha valami suhanna a levegőben, és egyenesen felé tartott volna… a háta mögül közeledik… egyre gyorsabban… egyre közelebb…

Zorga visszatartotta a lélegzetét, megpördült tengelye körül, megragadta a felé repülő tárgyat, majd ösztönösen hagyta, vigye magával a lendület, és visszadobta a… fegyvert?... a lándzsát a feladójának. Szíve hevesen zakatolt, mikor látta, hogy Jasmine-t vette célba a fegyver. A nő könnyedén elkapta, majd a földbe szúrta a lándzsát, majd mosolyogva Zorgára nézett. – Hallottál-e már a Thillantill-ről?

- Nem, hölgyem.

Jasmine és Liam mosolyogva egymásra, majd a szolgára néztek. – Pedig most teljesítetted. És még csak nem is rosszul.

Zorga semmit sem értett, azt viszont megtanulta az elmúlt esztendők során, hogy nincs joga nemesi származású virkolikiket felelősségre vonni a tetteikért. Megfordult, és folytatta a gyakorlópálya felszerelését.

Úgy egy hétig nem is esett szó erről hármójuk között. Zorga szinte már el is felejtette a lándzsa esetét, mikor egy héttel később edzés után J követte őt az istállóba. – Ugye tudod, miért dobtalak meg?

- Nem, hölgyem, de az istálló roppant mocskos az ön…

- Az edzőruhámnak teljesen mindegy, milyen mocskos – mondta határozottan a lány. Zorga csodálta Jasmine-t a határozottságáért, és azért, hogy szikrányit sem olyan, mint az összes többi nemes hölgy. – A Thillantill egy régi virkoliki teszt. Ritkán alkalmazzák, ugyanis a legtöbben belehalnak…

- Ezt valahogy sejtettem, úrnőm – mosolygott Zorga. – Engem nem olyan könnyű megölni…

- Igen, sejtem. Épp ezért… - Jasmine mély levegőt vett. – Zorga, szeretnélek magam mellé venni. Amikor Vroen eljön, szeretném megkérni arra, hogy engedje, hogy velem gyere Erdeer-be. Szeretném megkérdezni tőled, hogy van-e kedved velem tartani?

Zorga tüdejéből az összes levegő kiszorult. Akadozva meghajolt. – Köszönöm, de… miért…

- Van benned valami, ami szerintem remek katonává, és csodálatos testőrré tenne téged. A bátyám és én megkedveltünk. Örülnénk, ha velünk jönnél.

A kecskeszakállas virkoliki szíve majd’ megszakadt bánatában. – Úrnőm, én lennék a legboldogabb, ha önnel mehetnék, de… nem lehet.

- Nem? Miért nem?

- Ön nem tudja, ki vagyok.

Jasmine mosolyogva leült az egyik szénakupacra. – Hallgatlak.

Zorga habozott. Nem mert megszólalni. Itt volt léte legnagyobb lehetősége, ami egy új, egy jobb jövőt adhatott volna neki. De vajon megérdemelné-e azok után, amiket tett? És vajon Jasmine, vagy Liam megértenék-e, hogy mindaz, amit tett, nem gonoszságból, hanem épp ellenkezőleg, szeretetből fakadt?

Végül úgy döntött, nincs veszíteni valója. Mindent elmondott Jasmine-nek az apjáról, az anyjáról, a testvéréről, családja elmúlásáról. Semmit nem titkolt el Ezzy-ről, semmit nem tartott vissza, szinte már levegőt sem vett, csak mondta, és mondta, amikor Jasmine egyszer csak felemelte jobbját, jelezve, hogy elég volt.

Zorgában ekkor benne rekedt a sok szó, nyomni kezdték a mellkasát.

- Vegyél már levegőt, te ütődött…

Ja, tényleg…

Zorga jó mélyen beszívta a levegőt és elmosolyodott. – Bocsánat!

- Kérlek, te bocsáss meg – mondta a nő, miközben felállt. – Olyan emlékek felidézésére vettelek rá, amiket biztosan igyekeztél elzárni valahová mélyre magadban. Nem akartam régi sebeket feltépni, őszintén sajnálom. Szerintem értem, mit tettél, és, hogy miért. Egy kérdésem viszont lenne: a fivéremről, vagy rólam mutatott már neked valamit ez az Ezzy?

A kecskeszakállas szolga intett a fejével. – Nem, hölgyem.

- Ha megtörténne valamikor… bármikor… kérlek, mindenképp mondd el nekem!
- Ígérem.

Jasmine se szó, se beszéd, magára hagyta a virkolikit. Zorga nem tudta, mit gondoljon, de igyekezett nem is foglalkozni a történtekkel. Inkább visszatért teendőihez.

A trónörökös, Vroen alig egy héttel később érkezett Entolxit várába. Zorga, ha őszinte akart lenni, nem igazán örült a leendő király érkezésének, ugyanis ez a vendéglátás neki rengeteg munkával járt. Az egész erődöt ki kellett takarítani (még a lőréseket is, amiből irdatlanul sok volt a vár bástyáin, és amit Zorga képtelen volt megérteni, melyik királynövendék nézegeti a lőrések tisztaságát…). A konyhán is kellett segíteni, vadászni kellett menni, hogy friss húst és vért szolgálhassanak fel, és mindemellett még Jasmine és Liam igényeit is ki kellett elégítenie.  Zorga még sosem találkozott ezzel a Vroennel, azt viszont biztosan tudta, nem ő lesz élete legjobb haverja.

Annyira vágyom ennek a ficsúrnak az érkezésére, mint egy északi barátságára…

Mikor Vroen megérkezett, nem sok szolgáló lehetett olyan helyen, ahol szem előtt van, így eleinte Zorga sem. Csupán a napfelkeltekor rendezett lakomán kerülhetett elő, akkor is a hatalmas sülteket kellett kivinnie az urak és hölgyek elé, és a már kiürült tálakat kellett eltakarítania.

A lakoma vége felé Lorrenth nagyúr magához hívatta őt. A virkoliki úgy sejtette, valaki megint őz, és nem vaddisznó vérét szolgálta fel az úrnak, és ezért ismét Zorga lesz felelősségre vonva, mert talán nem lőtt eleget…

Hatalmasat tévedett.

Lorrenth és Vroen már vártak rá. Amint odaért hozzájuk, és mélyen meghajolt előttük, a két úr egy csendesebb terem irányába vezették a szolgát.

- Azt hallottam – mondta Vroen vészjósló hangon – hogy elég jó barátságot kötöttél leendő hitvesemmel.

- Megkedveltük egymást, felség – Zorga azt kívánta, bár meg se szólalt volna. Zavarában magyarázkodni kezdett. – Mármint nem úgy, felség, hanem, mint egy férfi és egy nő, amikor barátkoznak… mármint nem, hanem pont, hogy nem úgy… pontosabban…

Lorrenth felkacagott. Nevetése visszhangzott a teremben. – Mondtam neked Vroen, Zorga zseniális figura.

A trónörökös is mosolygott. – Igen, Jas említette, hogy néha igen furcsa figura, de hogy ennyire…

Zorga azt sem tudta, mit gondoljon hirtelen. – Bocsánat, uraim, de…

- Jas szeretné, ha, mint az ő személyi szolgálója, velünk tartanál Erdeer-be. Mondta ezt neked, igaz?

- Igen, felség, de én…

- Ekkor meséltél neki Ezzy-ről – vette át a szót Lorrenth. – Ne haragudj, de elmagyaráztam Vroennek, ki is ez a… ez a dolog neked.

- Emiatt az Ezzy miatt ugyan kicsit aggódok, de ez olyan képesség lehet, ami jól jön Erdeer-ben. Remélem, a Tudók segíthetnek majd neked megtalálni az esetlenes kérdéseidre a választ – Vroen kihúzta magát. – Mindazonáltal, van egy feltétele annak, hogy velünk tarts. Mégpedig az, hogy le kell tenned egy hűségesküt Jas-nek. Hajlandó vagy erre?

- Igen, felség.

Ekkor kicsapódott az ajtó,és belépett rajta Jasmine. – Mi folyik itt?

- Épp jókor jöttél – Vroen arca egy szempillantás alatt megenyhült. A nő látványa, mintha minden porcikáját megenyhítette volna. Jasmine mellé lépett, és a férfi gyengéden kezei közé fogta párja apró kezeit. – Épp Zorgával beszélgettünk arról, hogy esküt kell tennie neked, ha velünk akar tartani. Engem viszont még aggaszt a kiképzése, és…

- Biztosíthatlak róla, felség, hogy Zorga remek harcos – mondta harsányan Lorrenth. – Az egyik legjobb a szolgálóim között. A közeli katonaképző táborban nevelkedett.

- Liam pedig segíteni fogja a fejlődését – biztosította Jasmine. – Ebben nem kételkedek.

Vroen csókot lehelt szerelme kézfejére. – Nem tudok nemet mondani neked – elengedte Jasminet, majd Zorgához fordult. – Térdelj le, Zorga! - A virkoliki esetlenül eleget tett a kérésnek. – Tudsz az ősi nyelven beszélni?

- Tudok, felség – felelt a ritkán használt nyelvükön a harcos.

- Akkor mondd utánam! – biccentett a trónörökös. – Én, Zorga…

- Élet és Halál előtt fogadom, hogy szívem minden dobbanása, minden lélegzetvételem, minden mozdulatom és lelkem örök hűsége a tied és csakis a tied Jasmine, a Starenheart családból. Amit kérsz, akár akarom, akár nem, megvalósítom, még ha ez azt is jelenti, hogy Halál mellé kell szegődnöm útitársul. Sors előtt fogadom, hogy nem sértem meg becsületed, és mindent megteszek annak érdekében, hogy megvédjelek a rád váró veszedelmektől. Sors akarta így!

Jasmine a virkoliki elé lépett, és jobbját nyújtotta neki. – Esküdet megbecsülöm, és megígérem, mindig tiszteletben is tartom. Sors akarja így – Zorga megfogta Jasmine jobbját, és felállt. – Menj, csomagolj össze. Mikor lemegy a nap, indulunk Erdeer-be.

- Igen, hölgyem.

Zorga már indult is kifelé, mikor Jasmine megállította. – Jut eszembe! A jövőben örülnék, ha nem úrnőnek szólítanál, hanem J-nek.

Zorga megfordult, és széles mosollyal az arcán megszólalt. – Nekem te mindig Myra leszel. Úrnők közt is a legkülönb – újra meghajolt, majd távozott.

Szívében és gyomrában mintha száz és ezer pillangó repkedett volna. Új világ nyílt ki előtte, és ez boldoggá tette. Nem tudta, mi vár rá, de abban biztos volt, hogy már most imádja az új életét. Esküjét komolyan gondolta. Mindent meg akart tenni a nőért, aki felkarolta őt, és ezért bármire képes lett volna. Ebben maga Ezzy sem tudta volna megállítani.

Miközben a szobája felé igyekezett, az egyik folyosón hangos sóhajokat, cuppanásokat hallott. A hang forrása Liam, és egy fiatal nő volt. Az egyik falrésben ölelkeztek, csókolóztak. Mikor Zorga melléjük ért, hirtelen ledermedtek, de Zorga illedelmesen azonnal távozott.

Nem tudta pontosan, ki volt a nő, de már látta párszor a várban. Egy egyszerű szolgáló volt, akinek hosszú szőke, szinte fehér haja, és vakító kék szeme volt. Zorga nem emlékezett pontosan a nevére. Antell… Vagy Antrell? Mindegy is. Nem az ő dolga volt, nem kellett vele foglalkoznia.

Inkább sietett a szobájába, hogy összepakolja minden ingóságát, és elindulhasson új élete felé.

Ha tetszett a történetem, kérlek, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel, szeretteiddel, had lépjenek be ők is a virkolikik világába! Ha van véleményed, írd le nekem itt, a Facebook-oldalamon, esetleg privát üzenetben, szívesen olvasom a kritikát! :) Hiszen minél többet beszélünk egy történetről, az annál erősebben a szívünkben marad. :) 

Szép napot kívánok Nektek! 

N.W.A.