N.W.Arot's world

Szép estét Mindenkinek! Ahogy ígértem, napzártának érkezik J novellája. :) Kicsit kacér, kicsit véres, kicsit szerelmes... remélem, minden van benne, amit szeretni tudtok majd. Nem is szaporítom tovább a szót! Jó olvasást Nektek! :)  Jasmine Starenheart Egy kis bűnbeesés A nap csodálatosan, mint aranysárga gyémánt, ragyogott az égen- A kék, meseszép égen egyetlen felső sem volt. A tikkasztó nyári hőséget csupán víz közelben, leginkább benne lehetett elviselni. Így hát Jasmine a Ralello-i tengerparton heverészett egy pokrócon, vérvörös bikiniben. - Ugye, hogy jó ötlet volt kicsit leutazni?  - kérdezte a mellette elterülő Bennedict. – Csúcs ez a part, ne? És még csak nincs is messze Daremnor-tól. - Szuper vagy, Ben – mondta minden érzelem nélkül J. Immáron minimum huszadjára kellett ugyanazért megdicsérnie a fiút, kezdte kicsit unni a dolgot. - De komolyan! – erősködött Ben. – Mennyi idő volt? Egy óra? - Szuper vagy, Ben… - Arra gondoltam, hogy minden hé...

Kedves Olvasóim!  Kis hatásszünetet gyakorlok, ugyanis most, az imént kaptátok meg Az elvesztett gyermekek Tizennyolcadik és Tizenkilencedik fejezetét . :) Mint azt ígértem, mesélek Nektek egy kicsit a szabadságomról.  Éppen itt volt az ideje eljönnöm és kiszakadnom a szürke hétköznapjaimból, hiszen az emberi lélek hitem szerint nem arra hivatott, hogy éjjel-nappal a munkáért létezzen. Élményekre, felfrissülésre vágyik. Merem állítani, hogy az elmúlt egy hetem határozottan erről szólt.  Mint azt tudjátok, fiatal vagyok. A magam 24 életéve még elég erőteljesen a kezdet, még sok izgalom vár rám, legalábbis remélem. Egy igen komoly bakancslistás lépésen épp múlt hét pénteken estem át, mikor édesanyám és a tesóim meglátogattak otthonunkban. Ugyanis végre át mertem hívni őket. :) És tetszett nekik, amit láttak. Felemelő érzés volt édesanyám elégedettségét látni. :)  A szombat a pihenés és a takarítás jegyében telt, ugyanis vasárnapra szerelmem szüleit...

Kedves Olvasóim!  Kitartónak és céltudatosnak tartom magam. Hiszem, hogy nincs olyan álmom, amit ne lennék képes megvalósítani. Bár gyakran elvesztem az önbizalmamat, mégis hiszem, hogy a céljaim mind megvalósulnak, hiszen egytől egyig az én életcéljaim. Hiszem, hogy egy nap családot alapítok, hiszem, hogy egy nap a kutyákon fogok segíteni, és hiszem, hogy az írás az én hivatásom. Eljön a nap, amikor minden korosztálynak alkothatok könyvet, amit olvashatnak, és igenis, szeretni fogják őket az emberek.  Ehhez azonban nem szabad elbízni magam. Sőt. Komolyan kell vennem magam, és az önkritikámat maximálisan építő jellegűvé kell minősítenem.  Most, a hétvégém alatt nekiestem, és megszerkesztettem az írási kultúrámat. Úgy érzem, sikerült, és végre merem állítani, hogy jó útra tereltem magam.  Az első és legkomolyabb célom az, hogy Az elvesztett gyermekek végre a könyvesboltba kerülhessen, és minél többen olvashassátok. :)  Ez azonban vagy nagyon sok i...

Az ember társas lény - azonban el sem tudja képzelni, milyen nehéz megtalálni A társat. Ezt nem tanítják az iskolában. Ellenben ha kitartasz, ha hiszel benne, az, aki hozzád tartozik, megjelenik az életedben. Hiszem. Én megtapasztaltam.  Nagyon szerencsés nőnek tartom magam. Megbecsült ember vagyok, akinek a véleménye igenis számít, aki úgy, ahogy van, szeretve van, és elfogadják, akármilyen okos, buta, értetlen, lelkes, bohókás vagyok. Persze, ez nem mindenhol igaz, de ott, ahol a legfontosabb, ott egyértelműen. És ez otthon van.  Szerintem az egyik legcsodálatosabb érzés, mikor egy ember megtalálja a helyét. Mikor tudod, hogy hova tartozol. Én azon kevesekhez tartozom, aki tudja. És bármikor büszkén vállalja. A párom mellett. A családom mellett. Ennek a napnak az örömére szeretném nyilvánosságra hozni azt a novellát, amit annak a férfinak írtam, akiért a világon a leghálásabb vagyok.  Remélem, a Ti szívetekbe is belelopja magát, én imádom olvasni, és sz...

Drága olvasóim! Már napok, sőt hetek óta merengek azon, hogy Az elvesztett gyermekek nem maradhat teljes értékű címe a történetemnek. Azt tervezem, hogy a sorozat címe megváltozik, azonban nem vetem el az elvesztett gyermekeket sem. Ugyanis eléggé szívemhez nőtt ez az alcím. Így van, alcím. Annak megmaradhat.  Az, hogy a könyvsorozathoz milyen cím illik, jelenleg komoly dilemmát okoz nekem. Valamiért nem tudom, mi az a cím, amit méltó lenne hozzá. Nem a nevek, hanem az érzelmek kötnek engem a művekhez leginkább. Nem is tudom... Olyan jó lenne, ha ez könnyen menne, de sajnos nem megy. Úgyhogy, ha van ötletetek, nyugodtan írjátok meg! :)  Olvassátok el Az elvesztett gyermekek első hat fejezetét, hátha lesz ötlet. :)  Persze tudom, hogy ez nem a Ti feladatotok. Nekem kell megharcolnom a címválasztással. Ettől függetlenül tényleg érdekelne, hogy kinek mi a véleménye, milyen címötlet jutna eszetekbe. :) Úgyhogy, ha van kedvetek, játszhatnánk egy ilyet. :)...

Sziasztok! Hosszú ideje nem volt lehetőségem rászánni magam az írásra, de bevallom őszintén, nem bántam. Az igazság az, hogy ismét egy kisebb eltévelyedésem volt, és nem is igazán sikerült még helyreráznom magamat. Semmi komoly, csak most nem igazán találom írói önmagamat. De kezdem úgy érezni, hogy megtaláltam önmagam. A héten jelentősen megalapozom a jövőbeli terveimet, és természetesen Veletek is megosztom a tevékenységemet. Eljött a pillanat, hogy valami komolyat alkossak. Mert a jövőmet csak erre tudom alapozni. Nekem az a célom, hogy a jövőben az írással foglalkozhassak. És ezért tényleg tennem kell, és muszáj gyakorolni.  Még nem akarok semmit sem elmondani a terveimről, de hiszem, hogy tetszeni fog Mindenkinek. :)  A hétvége kicsit segített a feltöltődésben. Meglátogattunk egy nagyon kedves helyet, amit életem párjának szülei mutattak nekünk - ez nem más, mint Pilismarót. Emberek, én csak ajánlani tudom. Ez a hely egy ékszerdoboz! A nyugalom, és a termé...