Jasmine Starenheart - Egy kis bűnbeesés (novella)

Szép estét Mindenkinek!

Ahogy ígértem, napzártának érkezik J novellája. :) Kicsit kacér, kicsit véres, kicsit szerelmes... remélem, minden van benne, amit szeretni tudtok majd. Nem is szaporítom tovább a szót! Jó olvasást Nektek! :) 

Jasmine Starenheart

Egy kis bűnbeesés

A nap csodálatosan, mint aranysárga gyémánt, ragyogott az égen- A kék, meseszép égen egyetlen felső sem volt. A tikkasztó nyári hőséget csupán víz közelben, leginkább benne lehetett elviselni. Így hát Jasmine a Ralello-i tengerparton heverészett egy pokrócon, vérvörös bikiniben.

- Ugye, hogy jó ötlet volt kicsit leutazni?  - kérdezte a mellette elterülő Bennedict. – Csúcs ez a part, ne? És még csak nincs is messze Daremnor-tól.

- Szuper vagy, Ben – mondta minden érzelem nélkül J. Immáron minimum huszadjára kellett ugyanazért megdicsérnie a fiút, kezdte kicsit unni a dolgot.

- De komolyan! – erősködött Ben. – Mennyi idő volt? Egy óra?

- Szuper vagy, Ben…

- Arra gondoltam, hogy minden héten leugorhatnánk ide. Az emberek között szinte fel sem tűnünk, és, ha esetleg még bűnbe is esnénk kicsit…

- Már megint milyen bűnbe akarsz te esni, öcskös? – Nathaniel érkezett meg három nagy pohár jégkásával. Odaadta a két piros színű folyadékkal teli hűs italt Bennek, és Jasmine-nek, majd szürcsölni kezdte saját, kék itókáját. Ben elborzadva nézett barátjára. – Ez meg mi? Olyan, mintha ablakmosót innál.

- Áfonyás…

- Honnan tudod, hogy nem vegyszer?

- Az íze miatt?

J felült, és itta saját, epres hűsítőjét. Fél füllel hallotta ugyan barátai érdekes eszmecseréjét, de nem különösebben érdekelte.

Körbenézett a tengerparton. Sok kisgyermek ugrándozott, és pancsolt a vízben, a szülők mindenre készen nevetgéltek a bokáig érő vízben, az ifjak pedig a napon barnították bőrüket. Köztük egy roppant helyes fiatalember is, aki épp Jasmine-t nézte. Koromfekete, vállig érő haja és csokoládébarna szeme volt, teste minden porcikája izmoktól duzzadt. J éles szemével látta, ahogy a férfi bőrén lassan csordogálnak le az apró vízcseppek.

- Szerinted, J? – kérdezte Ben.

- Aha- bólintott szórakozottan J. – Bűnbe is eshetnénk…

Nathaniel értetlenül meredt a nőre. – Jól vagy?

- Persze – azzal J hirtelen felpattant. Nyújtózott egyet, majd két barátjára nézett. – Este találkozunk a Dorentra mögött, jó?

- Mi? Miért? – értetlenkedett már Ben is.

- Hozzátok Ryuukot is – intett a fiúknak, majd futásnak eredt, és belevetette magát a hűs, kék vízbe.

Elsőre szinte marta átmelegedett bőrét a jeges víz, de nem érdekelte. Jól esett a habok között úszni. Mikor már elég messze jutott a parttól, felúszott a víz felszínére és lebegni kezdett. Azonban nem volt sok ideje magányosan kikapcsolódni. Valaki egyik pillanatról a másikra megragadta a derekát, és a vízbe húzta őt. Első gondolata az volt, hogy bikinijébe rejtett apró kis pengéjét előveszi, és megöli a tettest, azonban egy széles, barátságos mosoly villant rá a vízben. Az idegen fiúé.

Felúszott a felszínre, és hangosan felnevetett.

- Egy férfi általában kávéra invitál, nem pedig sós vízre – kacérkodott, mikor az ifjú férfi is felúszott a felszínre. – És végképp nem imitál első találkozáskor cápatámadást.

A fiú elmosolyodott. – Máris emlékezetes marad számodra a találkozásunk. Ha máért nem, már ezért is megérte.

J tovább kacagott. – Ez tény.

- Hagyd már abba! – hallották a part felől Ben hangját. A fiú épp a dühödt Nathanielt próbálta meggátolni abban, hogy belevesse magát a vízbe. J intett nekik, hogy minden rendben majd visszafordult az idegenhez, aki épp kérdőn meredt a két férfira. – A szöszi a fiúd?

- A bátyám – felelt J. – A barna meg az öcsém.

- Fura fazonok…

J vállat vont. – Ilyen ez. De… - a nő közelebb úszott a sráchoz, és végigsimított kockás hasán. – Ha lelépünk, akkor nem lesz nézőközönség.

A férfi széles mosolyra húzta telt ajkait. – Még a nevemet sem tudod, mégis eljönnél velem?

- Szeretem a név nélkülieket. Mindemellett nagyon emlékeztetsz valakire.

- És abban bízol, hogy pont olyan vagyok, mint ez a bizonyos valaki?

A lány a férfi nyakához hajolt. – Majd kiderül – azzal elindult a part felé.

Egész nap együtt voltak. Sétáltak a parton, jégkrémet ettek, majd az este közeledtével visszamentek Daremnorba, ahol egy kis kitérőt téve (a férfi lakásán átöltöztek, szerencsére J-re is volt ruha a fiú előző barátnőjétől) elmentek egy előkelő étterembe vacsorázni. J nagyon jól érezte magát a férfival, és tetszett neki a csinos sötétkék ruha, amit elődjétől megörökölt. Vacsora után kellemes sétát tettek, ami J sós víztől hullámzó haját lágyan lebegtette.

Úgy döntöttek az estét tánccal koronázzák meg a Dorentrában. Már látták a szórakozóhely fényeit, mikor J megszorította a férfi kezét. – Nincs kedved előtte még kettesben lenni egy kicsit?

- Mire gondolsz? – kérdezte a férfi, közben viszont szemében vad fény csillant.

- Mutatnék neked valamit – kacérkodott J, és elindult az épület mögötti sötét, elhagyatott sikátor felé.

Érezte a mögötte haladó férfi kellemes dezodorának, mentolos fogkrémének, és vágytól heves bőrének illatát. Tetszett neki, amit érzett.

Amint a sötét utcácskába értek, a férfi megragadta a nő derekát, magához fordította, és hevesen csókolni kezdte a nyakát. A nő kéjesen felnyögött, és beletúrt a fiú sűrű hajába. Érezte, hogy hátrafelé tolja őt, és hagyta magát, míg egyszer csak a falnak ütközött a háta.

- Szóval – nyögte a férfi két nyakra adott csók között. – Jobb vagyok, mint az elődöm?

- Hogy érted?

- Akire emlékeztettelek…

- Ja, hogy ő… - J a férfi füléhez hajolt, megcirógatta fülcimpáját ajkaival, majd halkan ennyit mondott. – Hozzá soha nem érhetsz fel.

Ebben a pillanatban gyengült a szorítás a derekán. Ez előnyére vált, egy pillanat alatt kihúzta apró pengéjét melltartójából, és elvágta vele a férfi torkát. Az idegen hörögve, fuldokolva rogyott térdre, arcán döbbent kifejezés uralkodott.

- Ne vedd magadra – mondta J, miközben földre taszította áldozatát. – Hozzá senki sem fogható. Az emberek között legalábbis biztosan nem. És most, megbocsáss, de nagyon éhes vagyok.

Rávetette magát fuldokló áldozatára, és inni kezdte a vérét. Nem sok ideje volt inni, ugyanis léptek zaja ütötte meg a fülét.

- J? – kérdezte Ben meglepetten. –Nathaniel felhördült, Ryuuko pedig gazdájához ügetett. A nő, mintha mi sem történt volna, felpattant, megsimogatta farkasát, majd két társához lépett.

- Ez meg mi volt? – kérdezte komoran Nate.

J vállat vont – Egy kis bűnbe esés – azzal nyalogatni kezdte vértől vörös ujjait.

Ben a férfira mutatott. – Nekem is? Nekem is!

- Hajrá! – mondta a nő, és Ben máris nekiesett a lakomának. – Ryuukonak is hagyj!

J elindult a sikátor kijáratához, azonban Nate gyengéden megszorította a vállát. – Aggódtam érted.

- Sosem kell féltened – mosolygott a nő.

- Adtam volna neked vért…

- A vadászösztön erősebb volt…

- J – sóhajtotta a szőke férfi. Keze szorítása meglazult ugyan, tekintete azonban továbbra is határozottságot tükrözött. – Ne tedd ezt velem többet.

J elmosolyodott – Ígérem – azzal otthagyta a két férfit és a farkast.

Mielőtt elindult volna a szórakozóhelyre, a sikeres vadászattól pezsgő vére és hevesen dobogó szíve majd’ megszakadt. A férfi, kire áldozata emlékeztette… a hiánya még mindig emésztette lelkét.

Felnézett a csillagokra.

Hozzád soha, senki sem lesz fogható szerelmem… Bármit is hordoz a múlt…

Majd elindult a fénytől világos utca felé…

Remélem, tetszett a kis történetem! :) Ha igen, kérlek, tiszteld meg alkotásomat egy megosztással a Facebookon, vagy, írd le a véleményedet nekem! :) 

A következő novellát jövőhét végére tervezem, és Nathanielről fog szólni. :) Ti is várjátok? Én is! ;) Addig is jó olvasást, és lapozzatok bele Az elvesztett gyermekek című regényembe is! :) 

Szép hétvégét Nektek!

N.W.A.