Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2017

Az elvesztett gyermekek - Második fejezet- A Virágváros kapujában (részlet)

Sziasztok!  Most nagyon hálás vagyok, hogy olvasnivalót ígértem nektek! Olvassátok örömmel, lessetek be a virkolikikhez, lépjetek be boldogan a virágváros kapuján! ;) Az elvesztett gyermekek folytatása pont itt, pont most. :)  Második fejezet A Virágváros kapujában „Halál mi volna szebb, Mint hullajtani vért Isteneink templomáért És őseink hamvaiért?” Thomas Babington Macaulay J, Nate, Ben és Ryuuko Erdeer határába érkeztek. A három vérivó egy-egy lovon ült, J egy korom fekete kancán, a két társa egy-egy vörös csődörön. Ryuuko mellettük lépdelt. A két fiú tátott szájjal meredt előre. A virkolikik fővárosának egyetlen kapuja két hatalmas, sűrű lombozatú, vastag törzsű fa között lógó vastag, bütykös indák sorozata volt valójában. - Csak azokat engedik át az indák, akiket a király beenged a kapun. – mondta komoran J. – A koronázási ceremónia keretein belül ezt a hatalmat is megkapja a király. Csak ő. Odalépett az indákhoz, és a kezét az egyi...

Erdőséta

Kép
Kedves Nagyvilág!  Tegnap egy ihletmentes napom volt, amikor egyszerűen képtelen voltam írni. Legalább háromszor próbáltam nekiugrani a blogírásnak, de egy kicsit Trabarna stílusban ment a dolog - "hutyutyu-hutyutyu- nemmegynemmegynemmegynemmegy"! Úgyhogy úgy döntöttem, hagyom a pékbe az egészet, és inkább átteszem mára az írásmániát, a tegnapi napsütéses délutánt pedig a családnak adtam magamból. Végre mindhárman otthon lehettünk együtt, az ilyen ritka pillanatokat egyszerűen ki kell használni, elvégre az életben az a legjobb, amikor élvezzük. És én akkor imádom az életemet, úgyhogy igyekszem minden ilyen pillanatot megragadni.  Ahogy az óraátállítás óta minden nap - igen, hihetetlen, de ebben is van pozitívum -, tegnap is bejártuk a Kutyipintyónk közelében található erdőt. Ahhoz képest, hogy egy laza egy órás sétát terveztünk, duplázni kényszerültünk, a szép idő és a jó társaság nem engedett haza minket. Mi meg néha kell, hogy ússzunk a zárral... vagy az árral? Ezt...

Szóval a könyvek...

Kedves Mindenki! Elsősorban szeretném megköszönni mindenkinek, aki megtisztelt azzal, hogy elolvasta a Mikor jön egy angyal című novellámat! Remélem, a kis családias hangulatú énem is tetszik Nektek, és még többen olvassátok ezt a rövid mesét.  Ugyebár, mint ezt már meséltem, ezt a Magyar Irodalmi Ház Bonts szárnyat!-novellapályázatára írtam, aminek a témája a születés. Ezt úgy értelmezhettük, ahogyan akarjuk. Én azt a részét fogtam meg a dolognak, hogy egy gyermek születése vajon milyen izgalmat vált ki a nagytesóból, a családból, és azt, hogy miközben Anyu épp vért izzad, és háromszázezerszer elmondja Apunak, hogy "gyűlöllekutállakmittettélvelemezértmeghalsz", addig mi történik Nagyinál. Nos, egy rövid mesemondás. Semmi extra. Egy egyszerű kis mese, amit nagymama mond az unokának, akinek kicsit el kell terelni a figyelmét az aggódásról, és közben egy kis tanulságot is illik táplálni friss és üde buksijába. Mi ez? Alkoss, hogy szárnyalhass! :)  Ezt a művemet az...

Eseménysorozat, lendület, húha

Kép
Drága Olvasóim!  Remélem, a hétvége mindenkit feltöltött energiával, kellemes gondolatokkal, csodálatos tervekkel.  Én már pénteken elkezdtem a hétvégézést, valahol ott, amikor a kedvesemmel végre ébren is találkoztunk. A hétköznapok átka, hogy ő is, én is sokat dolgozunk, és így csak mély, szendergő álmokat szusszanó másik felünkkel van lehetőségünk kokettálni. De ez pénteken végre megtört, hacsak tíz percre is. Ugyanis (majdnem) luxus limuzinban érkezett hozzám Apasofőrrel a törpefarkaskám, és segített a munkában.  Maradjunk annyiban, hogy kutyás pénteket tartottunk az irodában.  Egyrészt ez apró örömbonbon volt Kapszi barátosném nevenapja alkalmából, hogy bejött hozzánk, másrészt én is csak így tudtam megoldani. Meg a kollégák is már rágták a fülemet miatta.  Szavak nem kellenek, feleslegesek. Íme két két. Szerintetek hogy érezte magát?  Mert megérdemlem Ki a lüke? Én vagyok! Ugye? Na, mi is kb. ilyen állapotban voltunk egész na...

Az elvesztett gyermekek- Első fejezet: A piros ruhás lány (részlet)

Szép napot Mindenkinek! Napsütés és jó idő, és ígéretemhez hűen egy újabb részlet a regényemből. :) Remélem, tetszeni fog, és örömötöket lelitek benne! :)  Első fejezet A piros ruhás lány „Mint ahogy testünket ruha fedi, úgy burkolja be lelkünket is a hazugság. Szavaink, cselekvéseink, egész mivoltunk hazug. Igazi lelkünket ezen a burkon keresztül csak néha-néha lehet megsejteni, mint a ruhán keresztül a test idomait.” Arthur Schopenhauer Az éjszaka sötétsége sok titkot és veszedelmet rejt magában. Kivéve annak, aki ilyenkor éli igazán az életét. Egy magas, daliás férfi lépkedett Daremnor sötét utcáin. Az emberek fővárosa ebben az évszakban mindig hűvös volt és nyirkos, ám a férfi mintha észre se vette volna a zord időjárást. Zsebre tett kézzel, ruganyosan lépkedett a város határáig. Elegáns cipője kopogott a betonon. Arcát eltakarta a kapucnija, vállait büszkén húzta ki. Pár perc múlva Daremnor legfelkapottabb szórakozóhelyének főbejáratánál pill...

Tervekből lesznek a jó dolgok

Kedves Mindenki! A tavasz engem hihetetlen módon felpörget! A napsütés, a kellemes meleg... imádom! És úgy érzem, a virágok nyílásával én magam is kibontakozom. Egyre több jó ötletem van. És ezek reményeim szerint egyre előrébb visznek majd engem a célom eléréséhez! Egyrészt most dolgozom egy novellán, ami szintén novellapályázatra siet. Ez a Magyar Irodalmi Ház novellapályázata, a "Bonts Szárnyat!". A témakör a születés. Érdekes téma, és bevallom, Anyukámtól kértem segítséget a történethez. Azóta szerencsére elég jól kikerekedett a novella menete, így most már lassan eljutok a végére. :)  Mindemellett persze a negyedik fejezeten is dolgozom, de most azt kisebb lendülettel. Jelenleg nagyon büszke vagyok magamra, amiért a harmadik fejezetet befejeztem. Szerencsére egyre jobban belezúgok a saját történetembe. :) Talán pont ezért úgy döntöttem, dolgozok egy szép kis meglepetésen Nektek.  Elöljáróban annyit, hogy szeretnék bővebb képet adni az én drága olvasóimnak ...

Az álmaink megvalósítására kell időt szakítani

Szép napot Mindenkinek! Bevallom őszintén, ma leginkább lopom az időt az írásra, ami vicces gondolat, hiszen az Az elvesztett gyermekek című regényem megalkotását is leginkább így sikerült véghezvinnem. Kicsit Deja Vu érzésem van.  Amikor elkezdtem a regényemet, eleinte csak munka után foglalkoztam vele. Aztán már az ebédszünetekben is, végül odáig fajult a dolog, hogy ha rám tört a kényszer, két munkafolyamat között is írtam pár mondatot.  Így készült el a könyvem.  Most is így van, bár most valójában a novellámnak estem így neki, valamint annak, hogy Nektek írhassak pár sort (ebédszünet van, tuniillik).  Ezt egyébként csupán azért tartottam fontosnak leírni, hogy tudjátok, mindenkinek vannak zűrösebb időszakai. Sőt, van, hogy úgy érezzük, összecsaptak a fejünk felett a hullámok, emiatt nem tehetjük azt, amit igazán szeretnénk. Ez nem igaz! Mindig van idő mindenre, ami fontos. Mindig, minden álom megvalósítható.  Lehet, hogy keveset látjátok...

Új külső- benne a régi ;)

Kép
Szép napot Mindenkinek!  Mit szóltok az új blogkülsőhöz? Én teljesen bele vagyok pistulva! Módosítani akartam a külsőn, és mit ad Élet, most jöttek új sablonok! Csúcs! Így teljesüljön minden vágyam! :)  Tegnap elég termékeny napom volt, és nagyon eredményes is!  Nap közben megállás nélkül írtam, alkottam. A második kötet harmadik fejezetének kéziratát fejeztem be. Már csak be kell gépelnem, és kész is!  Lehet, hogy ódivatú vagyok, de nagyon szeretem a történeteimet először kézzel, egy füzetbe írni. Így még inkább enyémnek érzem az egészet. Mindemellett begépelés közben javíthatom, bővíthetem a történetemet. Egy ellenőrzés letudva. :)  Mindemellett olvastam lazulás-és kikapcsolásképp. Lassan végzek Ransom Riggs regényével, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei - Üvegvárossal. Nem semmi történet, csak ajánlani tudom! Eléggé eltér azoktól, amiket általában olvasok, talán pont ezért is olyan érdekes számomra.  Azt javasolják a kezdő...

Szép, tavaszi reggel

Kép
Napsütéses szép jó reggelt Mindenkinek! Végre itt az igazi tavasz! Reggel annyira jó volt, hogy a tegnapi eső frissítő illatát érezhettem, mégis sütött a nap, egyenesen melegem volt! Csodálatos érzés volt így munkába menni! Imádom a tavaszt! Éled a természet, minden megújul, így mi is! Én már most tele vagyok új ötletekkel, alig várom, hogy mindet megvalósítsam! Remélem, olyan csodálatos volt a hétvégétek, mint az enyém! Pénteken Anyukámmal, és a testvéreimmel töltöttem az időm, este pedig a két legjobbabbabb barátosnémmal mentünk kutyát sétáltatni. Annyira ki voltam merülve a végére, hogy alig bírtam ébren maradni. :D Szombaton háziasszonykodtam. Takarítottam, mostam, mint az ügyik, Aztán átjött Kaszpi barátnőm, aki egyrészt kikutyázhatta magát, másrészt asszisztált a főzéshez-sütéshez, amit még meg kellett csinálnom. Így estére ismét jó érzéssel a szívemben és a pocakomban, kimerülten aludtam el. A vasárnap kiscsaládos program volt, a párom végre otthon volt velünk, í...

Prológus - Sors, Élet és Halál meséje

Az Az elvesztett gyermekek prológusa bemutatja azt, hogy miben különbözik a mi világunk és az, amiről a könyvem szól. Természetesen a világ eredetéről is szó van benne és arról, hogy Élet és Halál csókja mennyi mindent változtatott meg... A prológust elejétől a végéig feltöltöm, ez nem hosszú mese. De szerintem tetszeni fog. :)  Jó szórakozást, kellemes olvasást!  Prológus Sors, Élet és Halál meséje             Mindenki tanult valamit a minket körülölelő világról és annak eredetéről. Születésünktől elmúlásunkig tapasztalunk olyan dolgokat, amikben lehet, hogy nem is hiszünk, és talán épp ezért észre sem vesszük a körülöttünk zajló, egyértelmű, de elménk gátjainak köszönhetően számunkra mégis érthetetlen tényeket. Mi van, ha a világ mégsem úgy született, ahogyan azt elmesélték? Mi van, ha mindaz, amit eddig tanultunk, csupán egy illúzió, amit azért tápláltak belénk, hogy biztonságban érezzük magunkat?...