Erdőséta

Kedves Nagyvilág! 

Tegnap egy ihletmentes napom volt, amikor egyszerűen képtelen voltam írni. Legalább háromszor próbáltam nekiugrani a blogírásnak, de egy kicsit Trabarna stílusban ment a dolog - "hutyutyu-hutyutyu- nemmegynemmegynemmegynemmegy"! Úgyhogy úgy döntöttem, hagyom a pékbe az egészet, és inkább átteszem mára az írásmániát, a tegnapi napsütéses délutánt pedig a családnak adtam magamból. Végre mindhárman otthon lehettünk együtt, az ilyen ritka pillanatokat egyszerűen ki kell használni, elvégre az életben az a legjobb, amikor élvezzük. És én akkor imádom az életemet, úgyhogy igyekszem minden ilyen pillanatot megragadni. 

Ahogy az óraátállítás óta minden nap - igen, hihetetlen, de ebben is van pozitívum -, tegnap is bejártuk a Kutyipintyónk közelében található erdőt. Ahhoz képest, hogy egy laza egy órás sétát terveztünk, duplázni kényszerültünk, a szép idő és a jó társaság nem engedett haza minket. Mi meg néha kell, hogy ússzunk a zárral... vagy az árral? Ezt rátok bízom...

Imádok az erdőkben lófrálni. Gyakran belefeledkezem, hogy amúgy haza is illene menni. A tél alatt többnyire hétvégén, vagy szabadnapokon volt lehetőség meglátogatni az akkor elég szürkének ható kiserdőt, de engem nem zavart. Onnan valahogy árad a nyugalom. Ahogy minden erdőből. Nagyon imádom, hogy egy van a közelünkben. Mondhatnám, Stich után szabadon, hogy "kicsike, és csonka... de jó... nagyon jó..."

(Aki esetleg nem tudná, ki az a bölcs, kit a fentiekben idéztem, annak üzenem, hogy leülhet, egyes, hiszen ő a világ legédesebb űrkutyusa, aki még az én meséket nem igazán kedvelő párom szívét is képes volt megdobogtatni)

Visszatérve az erdőkhöz... Olyan különleges érzést váltanak ki belőlem néha. Mintha a gondolataim el akarnának szökni a fejemből. Főleg a negatívak. Én meg nem ragaszkodom hozzájuk olyan nagyon, hogy ne intsek pá-t nekik. És a negatív gondolatok, a sérelmek és minden egyéb helyett pozitív, motiváló ötletek ugranak a buksimba. Azért ezeket sokkal jobban bírom. 

Arra a kis időre aranyat ér, hogy csak boldogan, kellemesen suhanhatok a fák közt, Imádom, ahogyan a lombok között átragyog a napfény, és ahogyan a tavasz erejével együtt az erdő is elkezd kivirágozni.

Nagyon gyakran azért megyünk be az erdőbe kiscsaládostul, mert ki kell beszélnünk magunkból az ilyen-olyan dolgainkat, vagy csak kell nekünk egy kis áramszünet. 

Én sokszor, ha ihlethiányom van (pl. tegnap is) igyekszem legalább a közelébe keveredni. 

Gyakran, ha megtehetjük, elmegyünk kirándulni, igyekszünk minél több erdőbe, hegységbe keveredni. Mintha varázserejük lenne. 

Mindenkinek megvan a hobbija. Nekem az írás mellet az a természet. Igyekszem otthon is egy kisebb "erdőt" csinálni majd így a tavasz és a nyár közeledtével. A kedvesem nagyon jó kertész, én pedig imádom a virágok közelségét. Remélem, egy nap kisebb fák is kerülhetnek a Kutyipintyónkba. 

Aki olvasta már az Az elvesztett gyermekek című regényemet (akár csak az első hat fejezetet, akár a teljes kéziratot), tudhatja, hogy sokszor hozom szóba a virágokat. Tényleg nem véletlenül. Imádom csodálni őket, olyan meseszépek. Azonban például az erdőt sötétként jellemeztem benne, és ez sem ok nélkül történt. Akármilyen csodálatos és meseszép tud lenni egy erdő, tudom, hogy veszélyes is. Ahhoz, hogy nyugodt szívvel tudjon az ember bemenni, ki kell ismernie azt (én a tél kopársága alatt kiismertem a közelünkben lévőt, merre mikor érdemes menni, melyik kis út merre vezet), az új helyeken pedig igenis észnél kell lennie. Én ebben hiszek. A természet nagyobb tiszteletet érdemel a csodáiért, mint az emberek.

Most, hogy minderről is mesélhettem Nektek, javaslom, hogy szabaduljatok ki a természetbe! Töltődjetek fel! Kapcsoljátok ki a gondolataitokat, kapcsoljatok ki.
Vaaagy olvassatok a napfényben! :) Itt van az Az elvesztett gyermekek, amit hatalmas szeretettel ajánlok, vagy a Mikor jön egy angyal című kis novellám, ami megmelengetheti a szíveteket. :)
Nekem ma folytatódik az írás, a negyedik fejezettel kell dolgoznom, hogy még többet olvashassatok tőlem. :)
És ne feledjétek, holnap jön az Az elvesztett gyermekek második fejezetének részlete is. ;)

Legyen csodálatos, feltöltődésben gazdag napotok!

N.W.A.