Szép, tavaszi reggel

Napsütéses szép jó reggelt Mindenkinek!

Végre itt az igazi tavasz! Reggel annyira jó volt, hogy a tegnapi eső frissítő illatát érezhettem, mégis sütött a nap, egyenesen melegem volt! Csodálatos érzés volt így munkába menni!

Imádom a tavaszt! Éled a természet, minden megújul, így mi is! Én már most tele vagyok új ötletekkel, alig várom, hogy mindet megvalósítsam!

Remélem, olyan csodálatos volt a hétvégétek, mint az enyém! Pénteken Anyukámmal, és a testvéreimmel töltöttem az időm, este pedig a két legjobbabbabb barátosnémmal mentünk kutyát sétáltatni. Annyira ki voltam merülve a végére, hogy alig bírtam ébren maradni. :D

Szombaton háziasszonykodtam. Takarítottam, mostam, mint az ügyik, Aztán átjött Kaszpi barátnőm, aki egyrészt kikutyázhatta magát, másrészt asszisztált a főzéshez-sütéshez, amit még meg kellett csinálnom. Így estére ismét jó érzéssel a szívemben és a pocakomban, kimerülten aludtam el.

A vasárnap kiscsaládos program volt, a párom végre otthon volt velünk, így többnyire igyekeztünk a kutyusommal az ő idegein táncolni. :D Na, jó, ez nem igaz. Pihentünk, sétáltunk a környékünkön lévő erdőben és réten, vásároltunk, megcsináltuk az akváriumot. és a párom elkészítette a vacsit, ami annyira jól sikerült, hogy egyből megfogadtam, hogy leteszem a fakanalat, és innentől az ő főztjén növesztem a fenekem.

Az akváriumról tegnap láthattatok fotót a Facebookon, vagy az Instagrammon, de persze itt is megmutatom Nektek. :)

Az én vízi Erdeer-em :) 

Nagyon örültem, hogy ilyen látványos és szép lett. :) Egyrészt állatbolondként nagyon fontos nekem, hogy a kedvenceim (így a halaim is) szuper környezetben élhessenek. Másrészt akármennyit nézem, egyre inkább ihletet ad. Mintha egy vízi Erdeer lenne. Aki már olvasta az Az elvesztett gyermekek című regényem első hat nyilvános fejezetét, az már járhatott ebben a városban, aki viszont még nem, annak mesélek egy picit róla.

Erdeer Quentria fővárosa, a virkolikik legősibb, legjelentősebb központja. A királyi kastély is itt volt, ahol a király, Vroen élt a testőreivel, a barátaival. A város határában éltek a Tudók (róluk később), és ez a város az, ami elválasztja egymástól Észak-és Dél-Quentriát. Az ország közepe, a virkolikik szíve és lelke őrzi. Ezt a könyvemből majd meg fogjátok érteni. 

Egyetlen egy bejárata van, a Virágkapu, ami csak azoknak nyílik ki, akiket a király beenged. 

A virágok szinte csak tobzódnak a városban. Mindenhol fák, növények, füves területek... maga a színpompa. 

Talán pont ezek miatt emlékeztet engem az akvárium jelenleg Erdeerre. :) Színes, virágos, egy kastély áll a közepén... nyugtató és magával ragadó, akárcsak a virkoliki-főváros. Persze ez az akvárium közel sem tudja visszaadni Erdeer pompáját, de mégis... nekem még nagyobb ihletet adott ez a tegnapi akvárium-rendezés. :) 

Azt még hozzá kell tennem, hogy törpefarkasom féltékenységi rohamban tört ki, hogy nem vele foglalkoztam, hanem a halakkal. Még azt is elfelejtette, hogy előtte vásároltunk neki majdnem 5 kg húst... ez nem kárpótolta, úgyhogy citya módon bújt hozzánk és igyekezett elterelni a figyelmünket a halakról... :) 

A hétre sok-sok tervem van. Egyrészt folytatom az Az elvesztett gyermekek promózását, remélem, egyre többen adnak esélyt majd a történetemnek! :) Láttam a számokból, hogy elég sokan olvasták el a prológust - mindenkinek köszönöm, hatalmas megtiszteltetés, hogy esélyt kapott a mesém, pénteken jön a folytatás! Az első fejezetből kaptok egy kis falatot!

Ezen kívül a héten tervezem befejezni a történet második regényének harmadik fejezetét, és egy újabb novellapályázatra is szeretnék elkészíteni egy művet. Arról, hogy hogyan haladok, a továbbiakban mesélek majd, hosszú még a hét. 

Munkára fel! 

Legyen csodálatos hetetek! 

N.W.A.