Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2017

Nyár van és szülinap

Kép
Szép reggelt, és csodálatos hétfőt Mindenkinek! Mindenek előtt szokásomhoz hűen hálás vagyok Nektek, akik elolvasták a hétvégére Nektek megosztott fejezetrészlettel Az elvesztett gyermekek ből! Nagyon boldog vagyok, hogy egyre többen mertek belekukkantani a világomba, remélem, ez a szám egyre jobban és jobban fog nőni, és egyre többen fogják megismerni J-t és társait.  Nektek milyen volt a hétvége?  Nekem csodálatosan sikerült! :)  Ott kezdődött a dolog, hogy pénteken végre együtt kávézhattam a másik felemmel, és utána elmentem az orvosomhoz, aki jelentősen megnyugtatott. Jelenleg egy közepesen erős refluxom van, amivel szerencsére lehet mit kezdeni. Most két hétig napi két gyógyszert kell szednem, emellett nyugalomra és békességre van szükségem. Ez a munkahelyem miatt ugyan nem lesz egyszerű, de mindent megteszek, hogy ez változzon. :) Igyekszem a továbbiakban is mindig a jóra, a pihentetőre, a boldogító dolgokra koncentrálni. Tehát a családra és az írásra...

Nőügyek

Kedves Olvasók!  Előre bocsátom, nem fog mindenkinek tetszeni a bejegyzésem. Ezért előre is elnézést kérek, tegnap este azonban megfogalmazódott bennem ez a dolog, és úgy döntöttem, hogy le kell írnom. Mindenkinek ki kell állnia a saját véleménye mellett. Nem kívánok befolyásolni senkit, azonban, ha elolvassátok a bejegyzésemet, őszintén remélem, hogy elgondolkodtok rajta. Nem biztos, hogy rátok igaz mindez, mégis, körülöttetek valaki biztos hasonló cipőben jár.  Például magassarkúban.  Én is szoktam.  Gondolom - ezt az írásaimból már lekövetkeztettétek - NŐ vagyok.  Ezt a NŐ szót nem véletlenül írtam nagybetűkkel. A NŐ nem egy használati tárgy, nem egy idióta, hisztis liba. Ugyanúgy EMBER.  Elmagyarázom, miért jött az ihlet ehhez a témához.  Egyrészt tegnap írtam Az elvesztett gyermekek folytatásának nyolcadik fejezetét. És abban bizony szó esik a virkolikik úrnőjének fontosságáról, arról, hogy az ő fajuknál miért van kom...

Szószátyárkodás

Szép napot Kedves (és persze nem Kedves) Olvasóim!  Imádom a nyarat! A napsütés engem mérhetetlenül feltölt. Imádom, hogy az esőnek már nem az a nyomasztó hangulata van, hanem végre kellemes, frissítő hatása lett, az illata pedig maga a csoda. Engem ez feltölt.  Tegnap mondjuk a jégeső sajnos nem esett jól, jelentősen megrövidítette a sétámat a kutyámmal, de reggel kárpótolt a kellemes, friss levegő.  Most úgy néz ki, sajnos az egészségem nem a legjobb. Valamiért a szegycsontomnak hobbija lett szúrkálódni, ami elég sok pánikot okoz nekem, és a koncentrációmat is kellőképpen akadályozza. Most igyekszem ennek hatására kímélni magam, pénteken pedig vár az orvos.  Nem szeretek orvoshoz járni. Nyomasztó hely... Persze Titeket nem ezek a dolgok érdekelnek igazán. Inkább a könyvem, Az elvesztett gyermekek az izgalmas. :)  Nem is untatlak Titeket hát!  Az elvesztett gyermekek kiadásán dolgozom, mesélni viszont visszajelzésekig nem szeretnék. ...

Nathaniel

Szép reggelt Mindenkinek! Ahogy ígértem, jön a következő karakterleírás! :) Ma Nate-ről fogok írni pár sort.  Míg Ti olvastok, én írom tovább a hetedik fejezetet. :) Jó szórakozást!  Nathaniel (családneve ismeretlen… egyenlőre) egy igazi harcos virkoliki. A kezdetek kezdetén, mikor még a történet csupán a magam szórakoztatására készült, és japán neve volt minden karakternek (kivéve Jas-t), Nate neve Nagano volt, de a külseje semmit sem változott. A jelleme sem sokat, inkább kiforrottabb lett az egész karakter. Magas, szőke, kékszemű virkoliki, izmos, szép mosolyú… igazi szépfiú. Igazán nehéz róla terjedelmesebben írni. Az a helyzet, hogy ha most túl sokat mesélek, akkor bizony lelövöm a regény több poénját. Így előre is elnézést a titokzatosság miatt, de ez Nate. A született rejtély. Gyermekkoráról nem tudunk jelenleg semmit. Ő maga ugyanis nem emlékszik semmire. Emlékei onnantól vannak, mikor J-vel és Ryuukoval találkozott. Nate egy elítélt (ennek részl...

Helyzetjelentés - Álmok és kötelességek

Kép
Szép, napsütéses reggelt Mindenkinek!  Egyre többen olvassátok a blogomat, nagyon szépen köszönöm! :) Tényleg megtisztelő ez az egész! :)  Tegnap otthon komoly beszélgetést tartottunk arról, hogy vajon hogyan adjam ki Az elvesztett gyermekek et. Végül arra jutottunk, hogy most még pár hónapig kisebb türelmi időszakot tartunk, sok a teljesítendő, még több a kiadás. Addig nem léphetek igazán, amíg a jogosítványom költségeit el nem intézem. De utána...  Az a terv, hogy karácsonyra mindenképp kikerüljön a regényem. Ez az álom. :) Nagyon örülnék, ha így lehetne. :) Én mindent meg szeretnék tenni ezért. :)  Addig folytatom az írást. Ma meg kell terveznem a második kötet hetedik fejezetének a vázlatát, hogy azt is elkészíthessem. Elöljáróban (vigyázat, spoilerveszély!!!) már eljutottunk Daremnorba, az emberek városába. :) Krimi, bulik, tánc és egy kis romantika is következik. :) Már nagyon várom, hogy elkészüljön, szerintem nagyon fog tetszeni Nektek! Én le...

Requiem egy szarvasért

Kép
Kedves Olvasóim!  Nagyon érdekes, és tanulságos dolog történt a családomban tegnap, amiről szeretnék beszámolni Nektek, hiszen (bár nem írással kapcsolatos téma), úgy érzem, hogy szükség van arra, hogy ilyen témákról is beszéljünk. Nem vidám történet, de őszintén hiszem, hogy tanulságos.  Tegnap este a kedvesem épp hazafelé tartott az országúton, amikor meglátott az út szélén egy fiatal szarvast, aki kínok közt vonaglott. Az állatot elütötték. Szegény sérült állat rémült volt, képtelen volt felállni, a párom pedig nem tudta, mit tehetne. Épp ezért felhívta a rendőrséget. Ők átirányították őt a vadásztársasághoz, de egy rendőr is, és egy vadász is kiérkezett a helyszínre.  Természetesen a rendőr megvizsgálta a kocsit, nem a párom ütötte-e el az állatot, de ez természetes rutineljárás. A vadász megvizsgálta a szarvast.  Én éjszakáig nem tudtam, de a vadász ilyenkor két dolgot tehet: vagy elszállítja a sérült állatot, és egy erre kijelölt rezervátumban gy...

Stréberkedés a köbön

Kedves nagyvilág! Meséltem már a lelki válságomról, ugye? Nos, kezdek kimászni a trutymóról. :) Szerencsére úgy áll a dolog, hogy elkezdtem jó útra terelni magam. Anno, nagyon anno meséltem Nektek a forgalmi vizsgámról. Sajnos egy gonosz mumusnak köszönhetően, és annak, hogy egyes emberek olvasni sem képesek (ami szerintem a mai világban, a mi országunkban egyedül a hat éves kor alatti gyerkőcöknek elnézhető) elölről kell kezdenem az egész jogosítványosdit. Eleinte lefüstölt az agyam ettől. Sőt. Kikészültem tőle. Ám rájöttem, hogy az ilyen dolgokban is a jót kell keresni. És én meg is találtam. Természetesen nem is kérdés, hogy szeretném letenni a jogosítványt. Hihetetlenül vágyom rá. Mint kiderült, imádom az autókat. De be kellett látnom, hogy nem vagyok kész erre. Még tanulnom kell. És most igenis ezt teszem, és kihasználok minden esélyt arra, hogy minél gyorsabban, minél eredményesebben tegyem le a jogsit. Az elmúlt időszak azt igazolta nekem, hogy az álmok megval...

Élménybeszámoló - The Walking Dog-Piknik

Kép
Kedves olvasóim! Elmesélek nektek egy csodás történetet, ami velem, és a kis családommal esett meg május elsején. Bár a történet az írástól független, mégis sok dolgot változtatott meg az életemben. Példának okáért az életcéljaimat is. A történet ott kezdődött, hogy pár hete egy igen érdekes üzenetet kaptam egy lánytól, Esztertől, aki felkért, hogy mi promózzuk az általa vezetett, általam pedig nagyon szeretett Goodiebox -ot a The Walking Dog szülinapi piknikjén. Hihetetlenül megtisztelő feladat volt, és bár a zord időnek köszönhetően lett elnapolva május elsejére, én teljesen be voltam zsongva a hír hallatán. Szerencsére a párom is nagyon lelkes volt, a törpefarkasomnak pedig az ilyen események remek lehetőségek a szocializálásra.  Így történt hát, hogy a hosszú hétvége utolsó napján izgulva robogtunk a Golftanyára.  Ami ott történt, az maga volt a csoda. Elvileg dolgoztunk, de a "munka" minden pillanata hihetetlenül izgalmas volt. A napsütötte ég alatt tö...