Requiem egy szarvasért
Kedves Olvasóim!
Tegnap este a kedvesem épp hazafelé tartott az országúton, amikor meglátott az út szélén egy fiatal szarvast, aki kínok közt vonaglott. Az állatot elütötték. Szegény sérült állat rémült volt, képtelen volt felállni, a párom pedig nem tudta, mit tehetne. Épp ezért felhívta a rendőrséget. Ők átirányították őt a vadásztársasághoz, de egy rendőr is, és egy vadász is kiérkezett a helyszínre.
Természetesen a rendőr megvizsgálta a kocsit, nem a párom ütötte-e el az állatot, de ez természetes rutineljárás. A vadász megvizsgálta a szarvast.
Én éjszakáig nem tudtam, de a vadász ilyenkor két dolgot tehet: vagy elszállítja a sérült állatot, és egy erre kijelölt rezervátumban gyógyítják és ápolják, vagy pedig, ha menthetetlen az áldozat, segíthet neki megszabadulni a kínjaitól.
Sajnos ebben az esetben az utóbbi történt.
A páromat mérhetetlenül megviselte a dolog. Ezért sokat beszélgettünk erről.
Egyrészt az én szememben ez, amit az autós tett, cserbenhagyásos gázolásnak minősül. Sajnálatos módon ebben az a legszörnyűbb, hogy az autó sofőrjét soha nem fogják felelősségre vonni, sem megtalálni. Nem vállalja majd a tettei következményeit.
Az is borzalmas gondolat, hogy mennyire nem veszik komolyan az állatokat. SOHA NE TÖRTÉNJEN HASONLÓ SE, SZÍVBŐL KÍVÁNOM, HOGY SOHA, de ha ugyanez egy embergyermekkel történt volna meg, a bűnöst elítélnék és még az ükunokája is viselné a tettek következményét. Ez a szarvas alig 2 éves volt. Még gyermek. Csak élni akart, és a segítség későn jött.
Az emberek elvileg a tápláléklánc csúcsai. Civilizáltak vagyunk, tudunk beszélni, fejlődni. Miért nem tudunk egy ilyen problémában, mint az állatvédelem a világ vezetőiként viselkedni? Igen, pénzbírság is járhat az állat elütéséért. És tudom, hogy a mai gazdasági helyzetben ez igen nehéz. Azt is elfogadom, hogy nagyon nehéz ügy egy ilyen balesetet elkerülni. Az állat kiugrik, az autó nem tud elég gyorsan fékezni... Tényleg megértem. De őszintén, hova siethetünk annyira, hogy ne segítsünk egy ilyen ártatlan, bajba jutott lelken? És még akkor is, ha nem vagyunk állatvésők (én annak tartom magam, egy legyet sem tudok megölni) és csak az embereket tartjuk szem előtt... Az út szélén vonagló állatot hagyott, hello! BALESETVESZÉLYES! A később érkező autó akár át is mehetett volna rajta, és még egy áldozata lehetne! Az ilyeneket tényleg nem értik meg néhányan? Elkeserítő.
Nem akarok itt anekdotákat előadni arról, hogy nekünk, embereknek hogyan kellene viselkednünk. Én is sok hibát követek el életemben. Nevezhetnek szájhősnek, mert szeretem a húst. Igen. Imádom. De tisztelem az állatokat. Nem bántom őket, és ha esélyem van rá, segítek rajtuk. Ezzel tisztelgek előttük. Az elkószált kutyákat megetetem. A galambokat messziről elkerülöm. A halaimat imásom. Nem bántok még egy rovart sem, előbb fújom be magam szúnyogriasztóval, semmint, hogy lecsapjam őket. Ez az én döntésem volt. És nem érzem magam ettől jobbnak. De jobban alszom.
Vállaljuk a tetteink következményeit! Vállaljuk, és amennyire lehet, tegyünk azért, hogy kijavítsuk a hibáinkat! Az, ha letérünk a helyes útról, akarva-akaratlanul megtörténik, van, hogy nem irányíthatjuk a sorsunk (mint például egy ilyen autóbalesetnél). Ettől még nem vagyunk bűnösök. Akkor válunk azzá, ha a baklövéseinket nem vállaljuk fel, és javítjuk ki.
Elvégre mi vagyunk az EMBEREK. A civilizáció csúcsai!
Itt az ideje felelősséget vállalnunk a világért, és civilizáltak módjára viselkednünk!
N.W.A.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése