Nyár van és szülinap

Szép reggelt, és csodálatos hétfőt Mindenkinek!

Mindenek előtt szokásomhoz hűen hálás vagyok Nektek, akik elolvasták a hétvégére Nektek megosztott fejezetrészlettel Az elvesztett gyermekekből! Nagyon boldog vagyok, hogy egyre többen mertek belekukkantani a világomba, remélem, ez a szám egyre jobban és jobban fog nőni, és egyre többen fogják megismerni J-t és társait. 

Nektek milyen volt a hétvége? 

Nekem csodálatosan sikerült! :) 

Ott kezdődött a dolog, hogy pénteken végre együtt kávézhattam a másik felemmel, és utána elmentem az orvosomhoz, aki jelentősen megnyugtatott. Jelenleg egy közepesen erős refluxom van, amivel szerencsére lehet mit kezdeni. Most két hétig napi két gyógyszert kell szednem, emellett nyugalomra és békességre van szükségem. Ez a munkahelyem miatt ugyan nem lesz egyszerű, de mindent megteszek, hogy ez változzon. :) Igyekszem a továbbiakban is mindig a jóra, a pihentetőre, a boldogító dolgokra koncentrálni. Tehát a családra és az írásra. :) 

Emellett kutyusommal, Torával is felkészültünk a nyárra. :) A kisasszonyt elvittem kutyakozmetikushoz, lenyírták a szőrét. Eleinte nem élvezte a dolgot ugyan, de végül csak rájött, hogy ez az ő érdekét is szolgálja. :) 

Mivel nekem nagyon fontos, hogy az állataim jól legyenek, és mindenük meglegyen (mint említettem már, a törpefarkasom mellett egy akváriumra való halam is van), az állatorvost is meglátogattuk, és beszereztük anyár egyik elengedhetetlen kellékét, a kullancs-és szúnyog elleni csodagyógyszert. Persze, ha már ott jártunk, a doktor úr kutyájával, Millivel is játszani kellett egy kicsit, szóval a végére megvigasztalódott a kis kopasz. 

Délután anyukámmal és a húgaimmal elmentünk vacsizni, és vásárolni a kedvesem születésnapjára (erről majd később). Imádok velük lenni! Motiváló, csodálatos nők, tele ötletekkel, kíváncsisággal és szeretettel. Nem is tudom, mire mennék nélkülük. Ők az én angyalaim, akik mindig velem vannak, bármerre is járok, és ezért nagyon hálás vagyok a világnak. 

A péntek este a szokásos Beni-mókával ért véget. Elmentünk egy hatalmasat sétálni, a kutyák remekül szórakoztak, mi a pünkösdi hétvégét tervezgettük, és csacsogtunk kimerülésig. 

A szombat  nagyon dolgosra sikerült. Takarítás, mosás, főzés, minden házimunka, ajándékokbefejezése, stb. Sietnem kellett, mert este várt a mozi. Ugyanis megnéztük a  Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja című filmet. A családom számára a Johnny Depp-filmek alapműnek számítanak, és bizony egy pillanatig sem érzem ezt rossznak. 

Nem tudok rosszat mondani. Egyszerűen zseniális volt, annyit nevettem, hogy a film végére már fájt a hasam, sok szép, megható jelenet is volt benne, és hihetetlenül látványosra sikerült az alkotás. Alapból nagyon szeretem a Karib-tenger kalózai filmeket (az örök kedvenc a harmadik rész), és ez hihetetlenül csodálatosan zárta le a történetet. Már alig várom, hogy ezt is annyiszor nézhessem meg, ahányszor csak jól esik, ugyanis nem egyszer nézhetős kis valami volt. Sok meglepetést okozott, és még több örömöt. Mikor a film végén átbeszéltük a hugikkal, sok dologban nem értettünk egyet. Én ezt vettem észre, ők azt, de az ilyen filmeket szeretjük a legjobban - az a jó, ha elgondolkodtat, ha koncentrálni kell, és utána van kedvünk beszélni róla. Ezért imádjuk a filmeket. Ezért tanuljuk be a szöveget. Nem (csak) azért, hogy szórakoztassunk és bosszantsunk másokat. Szóval tényleg, tényleg mindenkinek a legnagyobb örömmel és szeretettel ajánlom! 

A hétvége a vasárnapban teljesedett ki nálunk, amikor a szerelmem születésnapját ünnepelhettük. Hiszem, hogy ez a nap nekem nagyobb ünnep, mint neki. Ő nem örül, hogy már megint nőtt eggyel az a bizonyos szám, én azonban hihetetlenül boldog vagyok, hiszen ezen a napon azt az embert ünnepelhetem, aki a legcsodálatosabb számomra. 

Reggel együtt kávézhattunk (igen, nekünk ez egy nagyon nagy dolog), együtt reggelizhettünk, megkapta az ajándékait (minden hatalmas sikert aratott, a plüssbaglyokon vagy tíz percig csak nevetett), kicsit azt láttam, meg is hatódott. Aztán összekaptuk magunkat, és lementünk az első kirándulós randink helyszínére: Tatára. A helyszín maga egyszerűen csodálatos volt! Legutóbb tavaly télen voltunk, és a napsütés, és a meleg akkor nem volt velünk. De most... Hihetetlen volt! Rengetegen voltak ugyan, de ez minket egy pillanatig sem zavart. Fogtuk magunkat, és körbesétáltunk a meseszép tó körül. Ráadásul a csúcsok csúcsa az volt, hogy az én kiskutyám különösen megünnepelte a kedvesem születésnapját. 

Soha eddig nem volt hajlandó tóba menni és úszni, ám úgy látszik, megmutatja apukájának, mit is tanult tőle tavaly - se szó, se beszéd, begázolt a tóba, és úszott. Úgy meglepett vele minket, hogy arra szavak sincsenek. Biztos, hogy a meleg is hatással volt rá, de én mégis úgy gondolom, hogy ez azért nem volt teljesen véletlen. Mondhatnám úgy is, hogy maga Sors akarta így, hogy pont ezen a jeles napon mutassa meg a kisasszony, mire képes. És úgy láttam, hogy a párom leírhatatlanul büszke volt, szerintem meg is hatódott. A kirándulás remekül sikerült, egyedül azt bántam, hogy a szülinapos kedvenc fagyiját nem találtuk sehol. De lesz még rá alkalom. :) Este tortáztunk, pihentünk, és filmeztünk, aztán fáradtan, és kimerülten eldőltünk aludni. 

Hogy őszinte legyek, hosszú ideje ez a nap volt az egyik legjobb. Végre tényleg kikapcsoltunk, azt tettük, amit szeretünk, jól éreztük magunkat, nevettünk és volt időnk a legjelentéktelenebb témáktól kezdve a legfontosabbakig mindenről beszélni. Nekem az, hogy végre a kis családunk együtt lehetett, még nagyobb ünneppé tette ezt a napot, és mindent megteszek, hogy még sok ilyenben legyen részünk. Nincs annál motiválóbb és csodálatosabb, mint, amikor azt látod, hogy akik fontosak neked, jól érzik magukat, boldogak, és tudnak önfeledten nevetni. Én minden nap hálát adok a világnak, hogy olyan családom van, amilyen, és örülök, hogy a hétvége azokról és azok társaságában telhetett, akik mindennél többet érnek nekem. Őszintén remélem, hogy ők is így éreznek, és remélem, hogy a szerelmem is meri állítani, ha kérdezik, hogy ez a szülinapja jó volt, és élményekben gazdag. 

Egy ilyen szeretettel és élményekben gazdag hétvége után most újra fejest kell ugrani a munkába. Nem ígérek semmit, de igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy ezen a héten is olyan jól haladjak Az elvesztett gyermekek második kötetével, mint múlthéten. Kövessetek a Facebookon, vagy az Instagrammon (akár mindkettőn) és meglátjátok. :) 

Legyen meseszép napotok!

N.W.A.