Zorga

Hogy ki is Zorga?

Szerintem a Virkoliki mesék egyik legérdekesebb karaktere. Nagyon bánom, hogy nem mehetek bele részletesen mindenbe, ami vele kapcsolatos, de remélem, hisztek nekem. :) Szerintem ez után a rövid kis leírás után Ti is úgy érzitek majd, hogy igazam van.

"Magas volt, élénkzöld szemekkel, kecskeszakállal. Derekáig érő világosbarna, raszta fürtjeibe különböző medálok voltak fűzve. Füleinél egy-egy tincs nem raszta, hanem fonott volt, ezeket hátul fogta össze egy pici dobókéssel.

Kezeit lezseren zsebre téve, lomhán, enyhén görbe háttal ballagott. Szemei táskásak voltak a fáradtságtól. Ezt alátámasztva nyújtózott egyet."

(N.W.Arot- Virkoliki mesék: Jasmine Starenheart és az elvesztett gyermekek)

Zorgának nem volt egyszerű gyermekkora. Ez valójában nagyon gyermeteg kifejezés...

Quentria déli területéről származik, egy kis határőr faluban nevelkedett a szüleivel és a húgával. Boldog, lelkes, tipikus szuperbátyó volt, aki imádott minden éjszakát, mikor a földeken kellett dolgoznia, vagy harcművészetet kellett tanulnia. Igazi mintavirkoliki volt - segített apjának, és tisztelte édesanyját. Szinte csodálatos volt az élete egészen addig, míg Ezzy be nem toppant az életébe, egészen pontosan az elméjébe.

Az Ezzy-féle (nevezzük így) látomások akkor kezdődtek, mikor azt látta, hogy édesapja egy határvédelmi küldetésre megy, de nem szólt neki, hogy tudja, nem tér haza, vagy (Ezzy ugyanis alternatívákat mutat) szól, de akkor a családja többi tagját éri a vég. Zorga mindezt ostoba álomnak hitte, nem foglalkozott vele.

Édesapja azonban nem jött haza. Soha többé.

Zorga majd' belebolondult a felismerésbe, hogy ő látta mindezt, mégsem tett semmit. A hangok, amik gúnyosan kacarásztak a fejében, nem hagyták nyugodni. 

Nem sokkal később Ezzy új, jóval fájdalmasabb látomásokkal támadott. Édesanyja, és húga a farkasok áldozata lesz egy támadásban, vagy ő maga, Zorga gyújtja rájuk álmukban a házukat. Apja elmúlása után félt mindattól, ami szeretteire várhatott volna. Látta a farkasok borzalmas tetteit maga előtt, akárhányszor csak lehunyta a szemét. 

Zorga döntött. Lelkileg mindörökre megtört, de döntött.

Miután felgyújtotta a házat, elhagyta szülőfaluját, és nem sokkal később egy katonaképző árvatáborban találta magát. Itt a gyermekeket határvédelemre, harcművészetekre tanítják, hiszen délen ez az egyik legfontosabb iparág. Mikor kiképezték, Entolxitba küldték szolgálatra.

Lorrenth, Entolxit ura megkedvelte, és, mikor Jasmine és Liam ott tanultak, Zorgát választotta J mellé szolgálónak. Zorgának ekkor kezdett el újra felfelé ívelni az élete.

Az így eltöltött hetek alatt Zorga és J megbarátkoztak. Ez a barátság Liamnek sem volt ellenére, ő is egyre jobban megkedvelte az ifjú harcost, így hát, mikor Vroen látogatóba érkezett jegyeséhez, a nő hamar rávette, hogy Zorga vele tarthasson Erdeer-be. A trónörökös beleegyezett, egy dolgot kötött ki- Zorgának hűségesküt kellett tennie J-nek. A harcos örömmel tette meg, onnantól minden éjszaka és minden nap a különös hármassal volt.

               

Ez persze nem volt végleges. Zorga és Jasmine eljegyzése után nem sokkal, mikor J-t küldetésre küldték, hogy megmentsen három gyermeket, akiket a suttogók vittek magukkal, ő maga is a nővel tartott. Még szerencse is, hogy ez így történt, ugyanis J majdnem odaveszett a -sajnos- bukott küldetés végére. Ez a raszta hajú, kecskeszakállas férfi volt az, aki megmentette az életét. 

Miután J felkelt az egy éves kómájából, és száműzött lett, a nő megeskette őt, hogy mindörökké Vroen mellett marad. A férfi - eleinte kelletlenül ugyan, de - eleget tett a kérésnek, így, mikor Vroen király lett, csatlakozott a testőrségéhez, és ő is Fekete Sárkány lett. 

Zorga volt az első karakter, aki megszületett a fejemben. Bár ő volt az első, mégis tudtam, hogy soha nem lesz főszereplője az egy nap majd elkészülő regényemnek. Inkább olyan figura lesz, aki a háttérben szerepel, és mégis, jelentős, talán túl jelentős is. Zorga "jóslatai" sokszor fognak változtatni a történet folyásán, mert mindaz, amit ő lát, túl fontos. 

"- Nem is ez a fő gond. Nem a teher. Hanem, hogy maga az út nincs megírva. Én csupán képeket látok, hangokat hallok… amik a testem szinte minden porcikáját igénybe veszik.

- Hát azt észrevettem…

- Mit láttál? – kérdezte Anzen.

Zorga – bár vad külsejéhez ez méltatlanul hatott – szinte összetörten kuporgott a padlón. – Nem igazán értelmeztem a képeket. J-t láttam. Meg Vroent. És… téged, Nate – nézett a szőke férfira. – Harcoltatok a suttogók ellen… és véreztél te is, meg Vroen is… J zokogott… A másik kép Domról szólt. Vroen fiáról.  Halott volt.

- Ez mit jelent vajon? – értetlenkedett Nate. – Vérünket ontjuk, vagy a gyerek meghal?

- Nem tudom…

Anzen le se vette szemét a társáról. – És mit hallottál? Mit mondott Ezzy?

A raszta férfi felsóhajtott. – Fogalmam sincs.

- Ez a név honnan jött?

- Én adtam neki. – Felelt tématerelésnek Zorga. – Így könnyebb elfogadni, hogy a fejemben van.

- Mondd! – erősködött Anzen.

- Nem hallottam mindent… És az ősi nyelven suttogott… Mikor a fű lesz kék, s az ég lesz zöld… Mikor a lét a bú, s a gyász öröm … Mikor Élet öl s Halál ad… Akkor…

Néma csend ült a szobára.

- Akkor? – szakította meg a némaságot Nate.

- Ennyit hallottam."

(N.W.Arot- Virkoliki mesék: Jasmine Starenheart és az elvesztett gyermekek)

Amikor még kamasz voltam, volt egy jelentősen sötét időszak az életemben. A mai napig sokat gondolkodom azon, hogy miért, és mivel érdemeltem ki mindazt, de már annyira nem is érdekel. Csak az számít, amit ez a korszak tanított nekem. 

Nagyon sokat féltem. A félelem megöli az ember önbizalmát, a porba tiporja az álmait, és a félelem mocska olyan örvényt hoz létre, amiből éveken át nehéz kimászni - van, akinek sohasem sikerül. 

Mikor én gyerek voltam, és féltem, Zorga volt az én őrangyalom. Mindig megjelent lelki szemeim előtt, és viccekkel nyugtatott, vagy bénázott valamit, igyekezett segíteni, mondhatnám azt is, hogy vigyázott arra, hogy a lelkem ne törjön bele abba, amibe akkoriban bele kellett volna. Ezért számomra ő mindörökké egy minta lesz, akire (hiába az én fejemben született) mindig felnézek. Hiszem, hogy ha valaha szükség lesz rá, én is segíthetek a gyerekeknek úgy a fény felé haladni bátran, és emelt fővel, mint ahogy ő segített nekem. Hiszen egy gyereknek sem szabad félnie. Mi ezt életem párjával szinte célként tűztük ki magunk elé - mindent megteszünk az ifjúság bátorságának és önbizalmának kialakításáért. A saját gyerekünket is ebben szeretnénk majd felnevelni. 

Én ebben hiszek. Ahogy abban is bízom, hogy egyszer majd megtaníthatom ezt a felnövőknek... hogy egy nap majd én lehetek a jövő generációjának Zorgája. 

(A képek mint Google-és Pinterest forrásból vannak)