Kiadókutató - tapasztalatok

Kedves Mindenki!

A tegnapi és tegnapelőtti napom nagy részét arra szántam, hogy kiadókat kutattam, és kéziratokkal bombáztam a nevesebbnél nevesebb cégeket. Gondoltam megosztom veletek észrevételeimet, hiszen egyrészt ez is a könyvem történetéhez kapcsolódik, másrészt lehet, hogy később valaki hasznosnak fogja találni. 

Elsősorban azt kellett eldöntenem, hogy hogyan is szeretném kiadatni a regényemet: könyvkiadónál, vagy self-publishing kiadónál. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya (ebbe mélyebben nem szeretnék belemenni, akit komolyabban érdekel a téma, keressen fel bátran,  történetemhez nem függ túl szorosan a kettő közti különbség).

Én úgy döntöttem, hogy nem tehetem meg jelenleg, hogy sok-sok pénzt költsek, így a kiadót jelöltem meg elsődleges célnak. 

Ebben a döntésemben elég keményen benne volt az is, hogy a legnagyobb példaképem sem önköltséges kiadónál próbálkozott először, és bizony ez engem is nagyon motivál. Ha meging a hitem, mindig rá gondolok, hogy ő mit tenne, és mindig úgy sejtem, hogy bizony azt mondaná, "Húzd ki magad, menj tovább! Nekem sokkal nehezebb volt!"

És a fejemben elképzelt J.K.Rowlingnak igaza van! Neki bizony sokkal-sokkal rosszabb körülményekből kellett kitörnie, és mégis megcsinálta! Akkor én is képes leszek rá!

Visszatérve, a tervem a következő: egy kiadó meglátja bennem a fantáziát! Tudom, biztos vagyok benne! 

Az elhatározás után jött a kutatás. Kiadókat kerestem, és azt is meg kellett tudni, milyen stílus érdekli őket. Az én regényem ugyebár a fantasy-táborba sorolható. Úgyhogy az összes fantasy-val egyáltalán foglalkozó kiadót fel kellett keresnem. 

Aztán jött az, hogy egyáltalán fogadnak-e elsőkönyves kéziratot. Például az Alexandra jelenlegi helyzete miatt sok kiadó nem foglalkozik ilyenekkel, ugyanis a problémák rájuk is hatással vannak. 

Én egy táblázatba szedtem össze a potenciális kiadók listáját, azok címét, e-mail címét és minden fontosabb adatot, majd elkezdtem e-maileket írni, bemutatkoztam, és elküldtem nekik a kéziratomat is. Elküldtem nekik a Magyar Irodalmi Ház oldalán található nyilvános fejezeteimet is, hátha. 

Ebben a szakmában egy dolog már most egyértelmű számomra: minél több helyen találkoznak a neveddel, annál inkább felfigyelhetnek rád! És KI KELL TARTANI!

Most jön a türelmi időszak. Várni kell, hogy elolvassák a történetem. Én türelmes vagyok és kitartok! Addig sem kell tétlenkednem, a munka nem áll meg!

Mint azt már említettem, az Az elvesztett gyermekek egy sorozat első kötete. Az a terv, hogy minimum öt kötetből fog állni a sorozat, de úgy érzem, a történet majd alakítja magát, amennyire tudja. 

Például az elkészül Az elvesztett gyermek című regényemnél az volt a terv, hogy mindössze 20 fejezet lesz, de a történet úgy döntött, ő 25 lesz. Bevallom, nem ellenkeztem.

Ma ötletelgetni fogok, és összeállítom a második kötet vázlatát. Legalábbis ameddig jutok vele. 

Remélem, érdekes volt az irományom!

Legyen csodás napotok!

N.W.A.