Nincs megállás

Szép reggelt Nektek!

Az elmúlt négy nap hihetetlenül eseménydús volt, sok-sok csodálatos élménnyel gazdagodtam, amik rengeteget fognak hozzátenni az írásaimhoz. Úgy gondoltam, pár apróbb eseményt Veletek is megosztok. :) 

Anyutól :) 

Ugyebár én már pénteken nem dolgoztam, az én hétvégém egy nappal hosszabbra sikeredett, mint a többségé. Túlontúl azonban ne irigyeljen senki, én sem lógattam a lábamat pénteken - vizsgázni voltam. 

Szerencsére túljutottam az állandó vizsga okozta stresszen, leültem, kitöltöttem a feladatsort, és csodák-csodájára ÁTMENTEM! Hihetetlenül megkönnyebbültem, végre úgy éreztem, hogy leszállt rólam az a hatalmas átok, amit eddig éreztem. Most már merem hinni, hogy semmi nem állíthat meg az utamon. :) 

Ennek örömére édesanyámmal elmentünk sütizni, és kávézni. Közben kicsacsogtuk magunkat. Nem panaszkodhatok, tökéletes megünneplése volt ennek a vizsgának, mindemellett én imádom, hogy az anyukám nem csak az anyukám, hanem az egyik legjobb barátom is, akivel bármikor bármiről beszélhetünk. Szerintem az anya-lánya kapcsolat ettől olyan csodálatos és varázslatos. :) 

A vizsga sikerein felbuzdulva gyorsan kitakarítottam, és előkészültem a hosszú hétvégére. Ugyanis minden napra be volt tervezve program. :) Ha már nyár van... ilyenkor nem igazán szokott nálunk megállás lenni. :) 

Surány - A jázminok alatt :) 

Így hát szombaton a kis család leutazott az én két legjobbabbammal Surányba. 

Surány ugyan egy település, nekem azonban egy telek, ami olyan, mint (párom szavaival élve) egy kis ékszerdoboz. Imádom. Maga a nyugalom, a béke, és a kikapcsolódás szigete. Itt töltöttük az egész napot három pancsolásmániás kutyussal, tele jó témákkal, és finomabbnál finomabb falatokkal. Szinte fájt, hogy este el kellett indulni haza. Annyira jól esett mindannyiunknak a természetben ücsörögni a jázminok mellett, az árnyékban, és nem gondolni a feladatokra, csak a társaságot élvezni, hogy a hazamenetel eléggé nehezünkre esett. Ezúton is nagyon szépen köszönjük a lehetőséget! De muszáj volt, hiszen a következő nap is eseményekben gazdagnak ígérkezett. 

Érd - A vihar is lehet meseszép :) 

A vasárnap Érden ért minket szintúgy három kutyussal, a legjobbabbakkal és két régi, jó baráttal. :) Kellemes grillezés, musical és sorozatmánia, finom dinnye és vihar elöl való gyors séta várt ott ránk. Annyira sikerült jól éreznünk magunkat, hogy már késő este volt, mikor sikerült hazamenni. Azonban senki sem bánta. Nagyon felszabadító és örömteli volt számomra, hogy a régi, nagy csapat összetalálkozott. Eszembe jutottak azok a napok, amikor közel laktunk egymáshoz, és minden áldott este együtt kutyáztunk, szinte meglepő volt, ha valaki nem jött le a mi kis Parkunkba. Elgondolkodtam azon, mennyi minden történt azóta, mindannyian elköltöztünk, van, aki családalapításba kezdett, mások épp tanulnak még tovább, vagy a jogosítvány letételén igyekeznek... Hihetetlen. Kicsit tényleg olyan, mintha "megértünk" volna a felnőtt korra. És mégis tudunk találkozni, és együtt képesek vagyunk jól érezni magunkat. Hihetetlenül felemelő volt ez az egész, és remélem, életünk során még sok-sok ilyen, és ennél is csodálatosabb közös élmény vár majd ránk!

Szentendre - beleszerettem ezekbe :) 

Hétfőn sem maradt el a móka! Folytatódott az utazás, ekkor már családi körben. :) 

Kedvesem szülinapját eddig nem ünnepeltük meg a szüleivel, és ők kitalálták, hogy ugorjunk le Szentendrére ebédelni. 

Bevallom hősiesen, életemben először jártam Szentendrén. Persze a Skanzenben már voltam, de az mégsem ugyanaz. Nagyon tetszett a város. Eszméletlen színes, pezsgett az élettől, az árusok mindenféle csodával vártak minket, hihetetlen volt. 

Párom édesanyja meg is ajándékozott engem egy csodálatos tündérrel, ami egyben mécses is (nagy gyertyabolond vagyok, ennél tökéletesebbet nem is kaphattam volna), és nagyon meghatott vele. Az ebéd is isteni volt, és nagyon élveztem, hogy bár eleinte szinte rettegtem a párom szüleitől, mégis, mára már felhőtlenül el tudunk beszélgetni egymással, és remekül tudunk együtt is szórakozni. 

Pilismarót - te csodás! 

Szentendre maga csodás volt, ám a szülők még egy kis habot tettek hétvégénk csudi tortájára - elmentünk Pilismarótra a Duna-partra. 

Aki szeret vízközelben lenni, és meseszépeket látni, ne hagyja ki. Engem magával ragadott a kilátás szépsége, a Duna csillogása a napfényben és a környékből áradó nyugalom. Hihetetlen volt, és nagyon felszabadító. Nagyon szépen köszönjük, hogy elmehettünk, és ilyen csodás napot tölthettünk együtt!

Ezek után ma nagyon furcsa a munka gondolata, de nem panaszkodhatok, Olyan helyeket láthattam, amik Az elvesztett gyermekek helyszíneit is gazdagíthatják, olyan élményekben volt részem a családommal, és a barátaimmal, amikre örömmel fogok mindig visszaemlékezni... roppant szerencsés embernek tartom magam. Ilyen sok szép élménnyel és ilyen sok csodás emberrel a hátam mögött büszkén, emelt fővel haladhatok előre, hogy megvalósítsam az álmaimat. Mindez engem mérhetetlenül motivál!

Különösen örülök, hogy a négy napos hosszú hétvégémből megadatott, hogy kettő napos is a párommal legyek. Ez ténylegesen a motivációk csúcsa volt, és neki hála ma már annyi ötletem van a könyvemhez, hogy alig várom, hogy írhassam tovább Az elvesztett gyermekek folytatását. :) 

Nem is szaporítom tovább a szót. Munkára fel!

Legyen szép napotok! 

N.W.A.