Várakozok...

A türelem nagy úr... Épp arra várok, hogy javíthassam Az elvesztett gyermekek-et... Miért kell erre várnom? Remek kérdés. Leginkább, mert a gépem épp frissíti magát. És jelenleg (kb. 20 perc várakozás után) tart 8%-nál. Mivel így a könyvemmel foglalkozni nem tudok, gondoltam, blogolok kicsit, már úgyis rég rukkoltam elő valami újjal.

Idegesített eleinte, hogy ennek a fránya frissítésnek épp ma kell lefutnia. Nem ez lesz a kedvenc napom, maradjunk ennyiben. Reggel óta nyomott idő van, életem párjával immáron négy napja nem találkoztam, ami engem ki tud borítani de nagyon, jó volt a meló ugyan, de egész nap fáztam, délután a hazautam egy lefulladással lett gazdagabb (a mögöttem lévőnek itt is üzenem, hogy giga-mega köszi, amiért nem dudált, vagy jött belém, puszi-pacsi!), és mikor hazaértem, be akartam húzni a léziféket, de az már be volt. Szóval azóta pánikolok, hogy mit tettem, hiába kétlem, hogy ez végig így lett volna... Ezek után a gép sem megy...

(11%)

Aztán rájöttem, hogy nem vagyok normális. Miért is panaszkodok pont én? First of all, boldog ember vagyok, akinek mondene megvan, és semmiben nem szenved hiányt. Mi ez, ha nem siker? :) Aztán oké, borús az ég, meg nyálas, szottyos, de és? Megesik. Meg esik. Nem voltam jó passzban hazafelé? Kit érdekel? Biztonságban hazaértem, és senkit sem veszélyeztettem. Ennyi a lényeg! Itthon várt a kis farokcsóváló dilibogyóm is, aki ráadásul holnap beugrik velem a munkahelyemre, hiszen erre is lehetőségem van. Mi ez, ha nem királyság? Igen, ma sincs együtt a kiscsaládom, de tudom, hogy valójában mindig együtt vagyunk. Hát ki a világ legboldogabb nője? Naná, hogy én! ;) Mindemellett lehet, nem is baj, hogy ma nem tudok könyvet javítani. Ebben a gyengébb állapotomban ez inkább szerencse szerintem. Jót akarok alkotni, nem olyat, amit nem érdemes a kezetekbe venni. Szóval összességében nincs okom a panaszra. :) Még akkor sem, ha elsőre így éreztem. El kell engedni a negatív gondolatokat. :) És én ezen vagyok. ;)

(12%)

Ha már szóba került a könyv, pár mondat erről is:

Az elvesztett gyermekek című regényem kézirata köszöni szépen, jól van, és most abba a korba került, amikor egészségesen hízik. :) Eddig a begépelt teljes kézirat 137 oldal volt, a tegnapi javítással 156 oldalra gyarapodott, szóval lesznek újdonságok bőven. Hogy fokozzam az izgalmat, néha egy kis részletet elhintek itt-ott a Facebook-oldalamon, érdemes néha meglesni. ;) Igyekszem részletgazdagabbá, érthetőbbé, élvezhetőbbé tenni a történetet. Az újdonságokat azonban teljes egészében még senki sem olvashatta el. Nem engedem, nem is osztom meg senkivel. Ez szeretném, ha maximálisan meglepetés lehetne.

(17%)

Miért csinálom ezt? Nos, ennek több oka van. Egyrészt, miközben olvasom, jönnek az új ötletek. Másrész, mire a kezetekbe kerül, szeretném, ha tökéletes lenne. Harmadrészt készülök valamire, aminreményeim szerint 2018-ban ki is csúcsosodik. Ezt addig nem szeretném elárulni, amíg végérvényes nem lesz. Nem akarok semmit elkiabálni. De, ha a céljaim megvalósulnak, jövőre kapható lesz Az elvesztett gyermekek. Én legalábbis mindent megteszek ezért. Kitartok az álmaim mellett, és hiszem, hogy megvalósulnak. Számomra 2018 az álmaim megvalósításának éve lesz. Majd meglátjátok. ;)

(21%)

Mi a helyzet a címmel?

Változni fog. Nem sokat, de igen. Már fejben megvan. A címváltozást akkor kapjátok meg, ha a teljes kézirat elkészül. Addig türelem. ;)

Sok türelmet kérek tőletek, ez tény. De én hiszem, hogy ez kell. És a jó munkához idő kell. 😉

(23%)

Ma már biztos, hogy nem fogok könyvet javítani. Negyed óra múlva le kell vinnem a kisasszonyt sétálni, szóval ezt buktam, de helyette Nektek írhattam. Nekem ez is siker. ;)

(25%)

Úgy érzem, ma laza napot tartok... Az a tuti... Kitartást mára mindenkinek, és szép napot Nektek!

N.W.A.