Ez a nap más, mint a többi...

Csodás napot Mindenkinek! 

Az április 20. egy kifejezetten érdekes nap volt mindig is. 

105 éve ezen a napon hunyt el Bram Stroker, a Drakula ír származású írója...

191 éve ezen a napon született Dinah Mulock Craik (angol írónő)...

126 éve ezen a napon született Caresse Crosby, a modern melltartó feltalálója....

160 éve megnyílt az alagút a budai Várhegy alatt...

412 éve Bocskai Istvánt választotta a rendi országgyűlés Magyarország fejedelmévé...

... 16 éve pedig megszületett az én drága húgom! 

A nagyobbik. 

Mert két kisangyalom van, ám a mai nap a nagyobbik körül forog. 

Gyakran mondják, hogy a nagy korkülönbség a testvérek közt is probléma lehet. Nem is vitatható, hiszen például a bátyámmal szinte sosem beszélünk. 

De a húgaim csodálatos emberek! Hihetetlenül okosak, nagyon értelmesek, így bármikor tudok velük beszélgetni. 

Nagyon sok dologra ők motiváltak, és motiválnak még mindig. Hihetetlenül csodálatos emberek. 

Éppen ezért, mivel az én hugicámnak szülinapja van, és mivel máshogy úgyse találná meg máshogy, a mai napon ide, a blogomra is feltöltöm a Mikor jön egy angyal című történetemet, amit (korábban ugyebár nem kerülhetett ide, mert az Irodalmi Ház oldalára kellett feltöltenem a pályázathoz) a három angyalkámnak írtam - Anyukámnak, és a két húgomnak.

Boldog születésnapot, Süti! 

Mikor jön egy angyal

Csodálatos, tavaszi idő volt aznap. A nap kellemes melege lágyan simogatta a kinyílóban lévő virágok szirmait, a fák leveleit. A szellő kellemesen simogatta az asszony bőrét, aki a kertben ténykedett. Virágokat ültetett. Közben egy dalt dúdolgatott, amikor…

- Aúúúúúúúúúúúú! – hallotta a homokozó felől unokája visongását a nő.

Elejtette a lapátot és odasietett a kislányhoz. – Mi történt?

A gyermek hatalmas szemeivel rámeredt nagymamájára. – Semmi. Csak épp szülök.

A nagymama szeme elkerekedett. – Hogy mit csinálsz?

- Szülök – felelt roppant diplomatikusan az alig ötéves kislány. – Anya elment szülni. Apa oda vitte. És így lesz egy kistestvérem. Nekem! – A gyermek láthatóan alig várta, hogy bővüljön a család. – És láttam a TV-ben, hogy ezt így kell csinálni! Szülök majd én és akkor Anya és Apa is mindjárt hazajön.

A nagymama nagyot kacagott. – Ez nem így megy, édesem.

- Hát, hogy?

- Gyere, együnk egy sütit, közben elmesélek neked egy mesét…

- De én most szülök, Nagyi!

- Arról is szó lesz benne, kicsikém.

A nagymama bíztató mosolya meggyőzte a kislányt. Megfogta az asszony kezét, és együtt elsétáltak a teraszhoz, ahol a Nagyi beült egy nagy fonott fotelba, unokája pedig behuppant a hintaágyba.

Nagyi finom házi süteménnyel és limonádéval kínálta a gyermeket, aki ezt örömmel el is fogadta. Kellemesen meguzsonnáztak, majd a kislánynak eszébe jutott, miért is jöttek ide valójában.

- Akkor mesélsz nekem? – kérdezte a gyermek.

Nagyi elnevette magát. – Persze! Mesélek neked a Három megáldott…

- Angyalról! – tapsikolt a kislány. – Ezt Anya már mesélte nekem egyszer…

Nagyi legyintett egyet – Áh, anyád írni tud jól, nem mesélni. Na, akkor azt is tudod, hogy kezdődik?

- Persze! Úgy, hogy Hol volt, hol nem volt!

Nagyi elmosolyodott. – Így van. Akkor folytatom én. Tehát hol volt, hol nem volt…

… élt egyszer egy nő, ki azt hitte, semmi különlegeset sem alkotott. Férjura egy emberbőrbe bújt ördög volt, kinek az volt a célja, hogy elvegyen minden örömöt a nőtől. Sanyargatni akarta, verni, bántani. Ám a nő kitartott, mert ennek a furcsán gonosz lénynek köszönhette egyetlen kislányát, az ő mindenét, Nicole-t. Ha ránézett, akkor bármit kibírt, semmi sem érdekelte.

Ez feltűnt a gyermek apjának is, így hát el akarta venni a gyermeket az édesanyjától. Elvégre nem akart örömet okozni a nőnek. Az volt a terv, hogy a baba is teher lesz. Nehézség.

Ám nem az lett. és az édesanya nem volt hajlandó elengedni gyermekét, így hát elszöktek. Az ördög kereste őket, napról-napra kutatta őket. Egy nap meg is találta, sarokba is szorította őket. Kitépte az Anya kezéből a gyermeket, aki hangosan sírt, ez segített az anyának, hogy életében először szembeszálljon az ördöggel. Felkapott egy botot, és az ördög hasába döfte. Magához vette gyermekét és úgy döntött, új életet kezdenek. Ám még hitt a szerelem erejében.

Nap-nap után éltek boldogan, mikor ismét fellobbant benne a szerelem lángja. Élete új szerelmét megajándékozta két gyermekkel. Ikrekkel. Kyra-val és Myra-val.

Nem sokkal később azonban kiderült, hogy ez a férfi sem fedhetetlen. Egy egyszerű, gonosz alak volt, aki élősködni akart az Anya hátán. Mindent el akart szipolyozni tőle. A boldogságot, a megélhetést, a szépséget… Ám az Anya nem tűrte már ezt el. Erősebb volt, és a gyermekei biztonsága volt számára a legfontosabb. Így hát elűzte a férfit az életéből. Úgy döntött, a jövőben nem a szerelem, hanem a szeretet fogja uralni az életét – a gyermekei iránt érzett szeretet.

Így hát figyelte az ő kis csodáit.

Nicole aggasztotta őt. Mint az ördög gyermeke sok gondot okozott neki. Gyakran rossz dolgokat tett, hibát hibára halmozott. Ám mire elérte a felnőtt kort, tanult a hibáiból, bölcs lett és az embereken, meg az állatokon segített. Boldogságot adott az embereknek a történeteivel, az állatoknak pedig a szeretetével.

Kyra gyermekként sokat félt a viharoktól, a szörnyektől és sok minden mástól is. Felnőttkorára aztán eldöntötte, hogy bátor lesz, és életeket fog menteni. Gyógyító lett hát, aki segített elűzni az emberek démonait.

A harmadik gyermek, Myra a művészetek szerelmese lett, rajzaival, festményeivel é sminden más alkotásával boldogságot okozott a világnak. Emberek százait gyönyörködtette.

Édesanyjuk mérhetetlenül büszke volt rájuk. Egy napon összehívta leányait.

- Édes mindeneim! Eljött a nap, mind felnőttkorba léptetek. Amikor én eljutottam idáig, édesapám megáldott engem. Azt mondta nekem, hogy Anyaként csak leányaim fognak születni, akik boldogsággal és erővel fognak megajándékozni engem. És lám, így is lett! – mosolyogva átölelte a legdrágább kincseit. – Most én is szeretnélek megajándékozni titeket az áldásommal. Egy nap mindhárman anyák lesztek, de ti nem fogtok csalódni a szerelemben. A gyermekeitek, legyenek fiúk, vagy leányok, a boldogság és a szeretet koronájaként fognak ragyogni a világban! Legalább olyan csodásak lesznek, mint ti magatok is, és még több csodával ragyogják majd be a világot. Ti kihoztátok magatokból a legjobbat. Hiszem, hogy a gyermekeitek…

- Angyalok lesznek! – ujjongott a kislány, és széttárt karokkal körbe-körbeszaladgált. – Én is angyal vagyok, ugye, Nagyi?

A nő elmosolyodott. – Hát persze, hogy az vagy!

- De akkor miért nem tudok repülni?

- Mert ahhoz először szárnyalnod kell, kicsikém.

A kislány gondolkodóba esett – Hm… Ez mit jelent?

- Eljön a pillanat, amikor megérted.

- És szerinted a kistestvérem is angyal lesz?

- Már az – hallották a ház felől az ismerős hangot. – A kistestvéred megszületett.

- Kiki néni! – a kislány visongva szaladt Nagyi második gyermekéhez, aki a karjába kapta a gyermeket és felkapta a levegőbe – Látod, így kell repülni! – Azzal a levegőben megforgatta a kislányt. Nagyi szívét melegség töltötte el. Boldog volt. Boldog, és büszke a családjára.

A lánya rámosolygott, és megszólalt: - Beviszlek titeket a kórházba. Nézzük meg az új családtagot…

- De Mirocs…

- Ő már úton van be – vágott a szavába Kiki. – A munkahelyéről indult. – a kislányra nézett. – Repülhetünk a kistestvéredhez?

- Kisfiú, vagy kislány?

- Megtudod, amint odaértünk! Na, szárnyaljunk! – azzal a három angyal elindult a legifjabb üdvözlésére. 

Boldog szülinapot, Hugicám!

Csodás napot, Mindenki!

N.W.A.