Jasmine Starenheart

Kedves Mindenki! 

Úgy gondoltam, ma először szereplőbemutatót tartok Nektek! 

Az elvesztett gyermekek című regényemben csak úgy tobzódnak a karakterek. Bevallom, nem könnyű egyben tartani őket néha (van, hogy ide-oda szeretnének lófrálni a kis huncutok), de úgy érzem, első könyvemben elég jól megismerhettétek a többségüket. Persze sok-sok kérdés marad majd bennetek velük kapcsolatban, mégis úgy érzem, szerethető csapatot állítottam össze. 

Egyszer már megemlítettem, hogy minden hónapban szeretnék egy karakterről hosszabban írni. Így, húsvéti pihenő előtt eljött a pillanat, hogy az első ilyet megejtsem. Remélem, örömötöket lelitek benne majd! 

Mint, ahogy azt a bejegyzésem címéből láthatjátok, az első bemutatottam maga a főhősnő, Jasmine Starenheart lesz. 

J (vagy Jas, kinek hogy tetszik jobban, Vroen például csak Jas-nek szólítja) egy igen különös nőszemély. Külsőre semmi nagy durranás nincs benne. Se nem kövér, se nem sovány, se nem magas, se nem alacsony. Hosszú, vöröses-barna haja van, szemei pedig zöld és barna örvényre hasonlítanak. 

A virkolikik körében nemesi Starenheart-család legfiatalabb tagja, akit már gyermekként Vroennek szántak. Ez úgy történhetett, hogy a virkolikik királyi családja igényt tartott rá (pontosabban Vroen apja). Így hát a lánynak komoly kiképzéssorozaton kellett túlesnie. Megtanult különböző fegyverekkel harcolni, megtanulta a királynői feladatokat, Quentria több településén is időzött, hogy tapasztalatot szerezzen. 

Legjobb barátja, és bizalmasa a fivére, Liam volt. A fiatal harcos részt vett a képzéseken, később ő maga tanította húgát. 

Mindemellett Vroen is rendszerint részese volt az életének. Jóformán együtt nőttek fel, így kicsi koruktól összeszokhattak. Ritka volt ugyan, de náluk megvalósult a csoda - elrendezett házasság előtt egymásba szerettek. 

Jóformán J volt a világ legboldogabb virkolikije. Szerelmes volt, csodálatra méltó fivére volt, tehetsége a feladataihoz, és hamarosan Zorga is betoppant az életébe, aki hűséges barátja lett, és társa a harcokban. 

A virkolikik harcmodorára jellemző, hogy az ellenfél mozdulatait különböző hangszerek muzsikájához képesek hasonlítani. Abban hittek, hogy mindenkinek megvan a maga zenéje. J-nek ennél több adatott - ő képes volt bárki zenéjét maga ellen fordítani. Képes lemásolni az ütemet, a lépéseket, és ezt ellenfele ellen tudja felhasználni. 

Mikor Vroen megkérte a kezét, hivatalosan is Quentria Úrnője lett. Onnantól rendszerint katonai képzéseket tartott, a sereggel törődött. Ez lehet, hogy nekünk furcsa, a virkolikiknek azonban kevésbé. náluk a nők jobban értettek a kardforgatáshoz, mint a politikához. Több legendás harcosnőjük is volt (erről lesz szó a második kötetben). 

Egy éjjel Vroen elküldte J-t és csapatát (aminek Liam és Zorga természetesen szerves része volt) egy küldetésre, a Suttogók otthonából, a Holtbarlangból kellett kimenekíteniük három virkoliki gyermeket. Itt kezdődtek a bajok. A csapat ugyanis elbukott. Rengeteg katonát vesztettek, és a három gyermeket sem lehetett már megmenteni. J majdnem ottmaradt, Zorga megmentette, ám egy fejsérülésnek köszönhetően egy évre kómába került. 

Mikor végre magához tért, nem azt a fogadtatást kapta, amit remélt. Felségárulásért tömlöcbe zárták. Sem Vroen, sem Liam nem látogatta meg sosem. Csak Zorga. 

J semmit sem értett. Nem tett semmi rosszat, és mégis a szerelme ellene fordult. Mindezek után össze is törte a szívét. Vroen ugyanis megfosztotta Jasmine-t minden címétől, és ezer évre száműzte Quentriából. 

Az egykori úrnő értetlenül, megtörten hagyta el az országot. Sokan persze támogatták, és segítették az útját, hiszen szerették és tisztelték őt, ám ő minden kedvességet eltaszított magától. Elhagyta hazáját. 

Eleinte északon, a Trundin-hegyek között bújt meg. A Sors-átkának nevezett vérszomj az ezerszeresére nőtt. Rengeteg embert ölt meg a vérükért. Csak erre tudott gondolni. Vért, vért, minél több vért! Évtizedekig ennek a szenvedélyének élt csupán. 

Egy nap azonban minden megváltozott. Betoppant az életébe Ryuuko. Felelős lett valakiért, és a vérszomj átalakult szeretetté. Ryuuko jóformán megmentette J életét a puszta létezésével. A nő ezt sosem felejtette el neki. A köztük lévő kapcsolat is ezt igazolja, 

Később a csapat újabb két virkolikivel bővült - Nathaniellel és Bennel. Ez a hihetetlen négyes jóformán bejárta a világot. Idejük legnagyobb részét az emberek között töltötték, ahol egy idő után tisztogatóknak álltak - olyan bérgyilkosok lettek, akik csak bűnös, romlott embereket, vagy közöttük élő más lényeket öltek. 

Egy ilyen munka közben érkezett az a bizonyos levél is... 

A többit már tudhatjátok. :) Legalábbis az elejét. :) 

J számomra azt a nőt képviseli, aki megállja a helyét a férfiak között. Valójában a maga módján egy férfias jellemű nő. Legalábbis a mi szemünkben. Ahogy ezt már feljebb írtam, a virkolikiknél ez teljesen máshogy működik. Mindenesetre az tény, hogy J egyes jellemvonásait én is szívesen tudnám a magaménak. A szigor, és a határozottság, nekem nagyon tetszik, de még tanulom. A képességeit nagyon irigylem, de leginkább azt, hogy hallja farkasa gondolatait. Én is örülnék ennek a tulajdonságnak. :) Mindemellett J-t teljesen megváltoztatja a szeretet és az, amikor elhagyatottnak érzi magát. Különös személyiség, különös képességekkel, és mégsem érezzük annyira távolinak. Szerintem ez teszi őt igazán magával ragadóvá. 

Nagyon szeretek J-ről írni, szeretek belebújni a bőrébe, és az ő szemszögéből látni a világot. Olyankor dalol a természet, és lángolnak az indulatok. Nekem ez jut róla leginkább az eszembe. 

Olvassatok bele Az elvesztett gyermekek című regényembe, és vonjátok le Ti is a saját következtetéseiteket! :) 

Holnap pedig következik a negyedik fejezet részlete! :) 

Szép napot Mindenkinek!

N.W.A.