Nyuszi után köpönyeg...

Szép napot minden kedves Olvasómnak! (Persze, a nem kedveseknek is!)

Húsvét után milyen borús lett az idő... A nyuszi elvitte a napsütést...

Hosszú hétvége után elég körülményes megtalálni önmagunkat, visszazökkenni a szürke hétköznapokba. Ha engem kérdeztek, egy igazi megoldást tudok tanácsolni Nektek: OLVASSÁTOK AZ ELVESZTETT GYERMEKEKET! :)

Jó, jó, vicceltem. Ettől még nyugodtan essetek neki az első hat fejezetnek! Mit veszíthettek? :) 

Igazából azt akartam mondani, hogy én azzal igyekszem a szürke hétköznapjaimat feldobni, hogy: 

1: Írok, áthelyezem magam a fantáziavilágomba. 

2: Olvasok, mások világába csöppenek. 

3: Kihozom a legtöbbet a napomból. 

Ezt igyekszem minden nap így csinálni. Nekem beválik. 

Most amellett, hogy írok, és pályázatokra nevezek, egy új projektbe is belekezdtem: ez speciel kutyás vonulat. 

Tagadhatatlan, hogy állatbarát vagyok (bár bevallom, egyik-másiktól a hideg ráz, de amíg messze elkerül, nem aggódok). Főleg a kutyákért élek-halok. Szerintem az ember mellé két állat való - a kutya és a ló. Itt, a városban a ló elég merész dolog lenne nekem, de remélem, eljön a nap, amikor ennek a szenvedélyemnek is élhetek. Addig azonban élem boldog napjaimat a kutyák között. Reményeim szerint a közeljövőben egy komolyabb szervezeten keresztül lesz lehetőségem segíteni az emberek és állatok viszonyulását egymáshoz. Én őszintén szeretném, ha ez a két csodás faj boldogan, békében tudna egymás mellett élni. 

Persze ez a projekt nem gátol továbbra sem az írásban. Reményem szerint idén Az elvesztett gyermekek legkésőbb karácsonyra kint lesz a könyvesboltokban. Hatalmas megtiszteltetés lenne számomra, ha egy-két ember a családtagoknak ajándékozhatná az én művemet. Huh, a gondolattól is kirázott a hideg. Olyan csodálatos lenne! :) Én mindent megteszek azért, hogy ez megtörténhessen. 

Emellett folytatom a regényemet. A második kötet (jelenleg még neve nincs...) kicsit komolyabbnak, izgalmasabbnak ígérkezik, szerintem érezhető lesz rajta a folyamatos fejlődésem. Ezekért nagyon hálás vagyok a különböző novelláknak, és a motiváció lankadatlanságának. 

Persze igyekszem minél több novellapályázaton nevezni, egyre több kiadót megkeresni, stb. A munka nem áll le, és hiszem, hogy van értelme. 

Nem az ego az, ami ezt mondatja velem, de hiszem, hogy a regényem JÓ. Élvezhető. Nekem tetszik. Úgyhogy nekem ez számít csak. 

Most, hogy végiggondoltam, mennyi munkám lesz a héten, kicsit elborzadtam. 

Már kedd van...

Ideje belekezdeni!

Legyen csodás hetetek! Kitartást, már csak négy nap!

N.W.A.